MENÜ
Székelyföld Kapuja Egyesület Alsóboldogfalva
"Őseink őrzők és katonák voltak, de nemcsak a határokat őrizték, hanem a maguk szokásait is." Tamási Áron

 

Vidékünk hallhatatlan lámpásainak szellemi és anyagi örökségce

 

„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg. (Kölcsei Ferenc)  

Fontos, hogy időnként megemlékezzünk nagyjainkról, hogy ne kopjanak ki az emlékezetünkből, maradjon örökségük követendő példának a köztudatban. Én meg vagyok győződve, érzem, hogy egy Pap Mózes, Balázs Ferenc, Pécsi Simon és sok más nagynak az élete, tevékenysége, szellemisége, világító ereje átadódott generációról generációra napjainkig.  Kik a nagyjaink? Azok a jeles személyiségek, akik kimagasló tevékenységükkel szolgálták a közösséget és a mai napig lélekben közöttünk vannak, igazi példaképeknek. Számomra természetes, hogy nemcsak ismert személyekre kell gondolnunk, akik szellemi téren alkottak nagyot, hanem azokra a közösségekre, akik önfeláldozó munkával főleg anyagi örökséget hagytak ránk. Elsősorban régi, időtálló építészeti, művészeti alkotásokról van szó, amelyek szerepelnek a továbbiakban.  A történelemben legtöbbször csak a nagyokról írnak és megfeledkeznek a hétköznapok embereiről, akiknek kitartó munkája nélkül nem lehetne írni még a vasárnapokról sem.

Felteszem a kérdést, hogy még aktuális–e Kölcsei Ferenc és Orbán Balázs üzenete XXI. században, amikor néhány óra alatt eljuthatunk a Világ bármely részébe és láthatunk nagyobb városokat, templomokat, múzeumokat, barlangokat, folyókat, hegyeket, híresebb emberek szülőfalúját, városát? Vagy csak az kell, ismerje szűk hazáját, akinek nincs lehetősége, ideje, pénze, vagy nem szeret utazni? A jelenlegi szólás és gondolkodás szabadságának világában mindenkinek megvan a véleménye.

Orbán Balázs, a” legnagyobb székely” példát mutatott nekünk a szülőföld szeretetében és megismerésében. Szerinte a „véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület a szép Székelyföld az, amely legkevésbé van ismerve, melyről magunk is a legkevesebbet tudunk”. Én is nagy csodálója vagyok Keresztúr vidékének, a Székelyföld délnyugati részének, amelyet a legjobban ismerek. Véleményem az, hogy, legalább a közvetlen szülőföld megismerésében kell követnünk őt, tehetségünkhöz mérten, a mi szintünkön. Mi arra vállalkozunk csupán, hogy újra felfedezzük az általa leírtakat és összehasonlítsuk a mai állapotokkal. Sokan úgy vannak, hogy elmennek az ország más tájaira, vagy külföldre, ott megismerik a helytörténeti, turisztikai értékeket, de azokat a tárgyi és írott bizonyítékokat, amelyek a közeli falvakban vannak, nem ismerik, és nem tudják értékelni.  Lehet, hogy fordítva is igaz, hogy sokan tervezik meglátogatni székelyföld turisztikai látnivalóit, de nem ismerik teljesen az övéket. A helyi tárgyi és szellemi maradványok megismerése és értékelése hozzájárul annak a felismeréséhez, hogy a mi vidékünk emberei a múltban és a jelenben is hozzájárultak az általános fejlődéshez. Nem voltak szegényebbek hőstettekben, mint más tájak emberei . A már említett értékek sok véráldozatra utalnak. A szép házak, iskolák, templomok pedig a kitartó munkára.

Nagygalambfalván a XVI. sz. közepén létezett iskola és oktatás. A XV-XVI. sz. fordulóján két galambfalvi diák neve feltűnik a krakkói egyetemen. Plébániája a jelentékenyebbek közé tartozott, ugyanis 1333-ban Jakab papja 6 régi banális egyházi adót fizetett. A hajó román stílusban épült a XII. században, a szentély a XIV. században gótikus stílusban, míg a torony a XV. sz. második felében épült. Nagyon értékes a templomban lévő 3 falfestmény: Szent Erzsébet füröszti a betegeket, a trónon ülő Jézusáldásra tárja kezeit Mária fölé és Szent Dorottya a gyermek Jézussal. A falu határában még megtalálhatók egy régi vár romjai és az elgátolt Rák tava. Nagyjai közé tartozik: Sebesi Jób költő, néprajzos, Feleki Miklós színész, drámaíró stb. Felteszem a kérdést, hogy befolyásolja-e a mai Galambfalva életének sokoldalú fejlődését, hogy már a XV. században külföldi egyetemre jártak diákjai és a plébánia a nagyobbak közé tartozott? Szerintem igen. Nézzük meg a falut, és meglátjuk, hogy mennyire fejlettebb sok más faluhoz viszonyítva. De miért? Mert az iskola, oktatás-nevelés, a kezdeti fény, energia érezteti a mai napig a hatását. Minden mindennel összefüggésben van.

Székelyszentmihályon 1333-ban volt egy központi anyaegyház két pappal és öt hozzátartozó faluval. Aki nem tudja, hogy anyaegyház volt, csodálkozik, hogy a kis falucskának miért van akkora temploma. Szentmihályon van négy vértanú emlékműve. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején, a vajdaszentiványi ütközet után, a forradalmárok egy része a martonosi paphoz menekült, de fogságba kerültek, Szentmihályon megkínozták és megölték őket. 1989 előtt kevesen tudták, hogy hol van az emlékmű, mert szándékosan hagyták, hogy benője a bozót, hogy ne tüntesse el az akkori hatalom, mert a vértanúk románok áldozatai voltak. A változások után kitisztították a környezetét és a falu lakói leróják tiszteletüket március idusán.

A két Kadácsban az utolsó árvíz előtt még volt két fedeles híd 1864 és1829-ből. Orbán Balázs szerint Udvarhelyszéken a Nyikó mentén volt a legtöbb fedeles híd. Ezek a hidak a fiatalok szórakozását szolgálták. Ott mulattak, táncoltak, játszottak társasjátékot 1911-ig, amikor felépült a „faluháza”.Tehát ezek a hidak pótolták a mostani kultúrotthonokat, városi kávéházakat. Szénahordáskor a megrakott szekér szénával is be lehetett alája állni, ha a gazda úgy látta nem ér haza, míg elkezd esni. A 2005-ös nagy árvíz megrongálta a két fedeles hidat. A régi fedeles hidak emlékére Kiskadácsban egy új fedeles hidat építettek.

Többször gondolkoztam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy az úgynevezett” kicsi eldugott” falvaknak sokkal nagyobb szerepük volt régebb, több híres személyiséget „adtak”, mint a központi fekvésű mai települések. Példának okáért elsőnek megemlítem Székelyszentmiklóst.  Itt született Tiboldi István tanító, költő, Kriza János gyűjtőtársa, abban az évben, amikor elhatározta a homoródalmási zsinat egy unitárius gimnázium építését Székelykeresztúron.  Többek között itt született, Farkas Dénes unitárius lelkész esperes. Tiboldi István állatorvos, tudományos szakíró, Szentannai Sámuel, aki Karcagon volt iskolaigazgató 21 évig. Sokan nem tudják Karcagon, hogy hol is van Szentannai Sámuelnek a szülőfaluja. Azok tudják, lehet mások is, akik jelen voltak, amikor közösen a Zeyk és a karcagi iskola vezetősége és tantestületének egy része leleplezett egy emléktáblát Szentannai szülőházán. Ha megtudják, gondolom ők is elcsodálkoznak, hogy ez a kicsi”eldugott” falucska „adta” nekik a híres tudóst, kutatót, mezőgazdász szakírót és iskolaigazgatót. Az oka szerintem az, hogy ezeknek a falvaknak, a történelem folyamán nagyobb jelentőségük volt, mert a települések inkább védettebb, helyen voltak, fő utak sem mindig ott voltak ahol ma. Többgyerekes családok voltak és szükség volt, hogy azok, akiknek nagyobb tehetségük volt a szellemi munkához „kirepüljenek” a keresztúri, majd a kolozsvári gimnáziumokba. Egyesek külföldön folytatták tanulmányaikat és sokan közülük visszatértek vidékükre és tanítói, tanári, papi, hivatalnoki állásokat töltöttek be.  Ha Székelyszentmiklóst veszem alapul elmondhatom, hogy van egy elméletem arra, hogy miért adott ez a kicsi falucska annyi híres embert Magyarországnak, Erdélynek, s azon belül a székelységnek. Innen származik Tiboldi István iskolamester, aki, Szentgericén tanított, de el kellett hagyja a falut a versei miatt, amelyekkel a falu népének erkölcsi magatartását akarta „javítani”. Visszakerült a szülőfalujába és a két Kedébe tanítani. Szentannai Mózes, aki fizika –kémia szakos tanár volt Segesváron, szintén a falu szülötte, a „Nyikómente az ezredvégen „című könyvében összehasonlítva ezt a falut a Nyikómente többi falujával azt állapította meg, hogy a lakosság számával arányosan, itt sokkal többen végeztek felsőbb fokú iskolát, mint a többi Nyikó menti faluban. El tudom képzelni, hogy egy értelmes, jól felkészült lelkes, hivatástudó tanító volt Tiboldi István, aki megkövetelte a diákjaitól a komoly, kitartó tanulást. Amikor ezek a gyerekek szülők lettek, ők is megkövetelték a gyerekeiktől az iskolába járást, a komoly tanulást. Az 1989-es forradalom után a kedei templom falára emléktáblát helyeztek, egy ünnepség keretén belül, amelyen részt vettek a környék diákjai és tanárai is.

Ha egy kicsit keletebbre megyünk, találunk egy kis eldugott falut, Tordátfalvát (115 lakos), amely szintén sok jeles embert „adott” közeli és távolabbi térségünknek. Többek között megemlítem Pap Mózes tanárt, akinek az igazgatása alatt épült fel a gimnázium főépülete. Sokoldalú ember volt, mert azon kívül, hogy tanított, igazgatott, épített, gazdálkodott. Számos írása jelent meg a korabeli unitárius és más székelyföldi lapokban. Egyik alkalommal elmentem egy pár diákkal, hogy keressem meg a házát, amelyben született. Sokat kérdezősködtünk, amíg egy idős embernek eszébe jutott, hogy gyerekkorában mondták, hogy jött Keresztúrról a Pap tanár. Megmutatta a birtokot, amelyen gazdálkodott és kb., hogy hol volt a háza. Nemcsak szülőfalujában, hanem Keresztúron is gazdálkodott. Folytathatjuk a névsort Gombos Sámuel paptanárral, Boros Jenő tanár igazgatóval, Derzsi Károly unitárius lelkésszel, tanárral, Dr.Boros György unitárius püspökkel, egyházi íróval. Orbán Balázs azt írja a Székelyföld leírásában, hogy Tordátfalva a gyümölcsfák óceánjába fekszik. Vajon a sok vitamin, vagy a szilvapálinka volt az oka a sok jeles tanulónak? Gondolom inkább az a tény, hogy a családokban sok volt a gyerek (Papék is ötön voltak testvérek) és kevés volt a mezőgazdasági terület. Úgy jegyeztem meg a falut egy kicsit sarkítva, hogy amikor beereszkedtem kerékpárral a központba az első kerék nekiment a völgy másik oldalának.

Csehétfalva szintén egy jelenlegi félreeső falu. De amikor a Firtos vára virágzó korszakában volt és a monda szerint a vár cselédjei Cselédfalván laktak, akkor a falu központibb helyet foglalt el. Nagy csodálója vagyok Balázs Ferencnek, akinek a családja innen származik. A 90-es évek közepén elmentem a kerékpáros csapatommal, megkeresni Balázs Ferenc családjának ősi fészkét. Akkor még megvolt a régi ház nagyon elhagyatott állapotban. Az udvart sem gondozta senki, benőtte a csalán és a gaz. A múzeum igazgatója azt mondta, hogy a házat be akarták hozni Keresztúrra, de olyan állapotban volt, hogy nem lehetett megmenteni. Mi, akik akkor ott voltunk még legalább láttuk az ősi fészket. Nekem nagy öröm volt látni egy Balázs Ferenc ereklyét. Nagyszerű ember volt, tevékenységének a nyomát a mai napig látni vélem az emberek életének minden területén a kistérségben. Balázs Ferenc, miután elvégzi Kolozsváron a teológiát sikerült ösztöndíjjal folytatni tanulmányait Oxfordban és Berkeleyben, majd „bejárja a kerek világot”. Ez a nagy tudású ember miután hazajön világkörüli útjáról bentlakási felügyelő lett a keresztúri gimnáziumban. A nevelő tevékenysége során sokat tudott mesélni a diákoknak azon országokról, amelyekben járt, felkeltette az érdeklődésüket a tudás iránt és pap létére igazi vallásos szellemben fejtette ki tevékenységét. A vallásos nevelés céljának a legfontosabb követelményt a szeretetben határozta meg.  De nemcsak a diákok körében fejtette ki tevékenységét, hanem az unitárius térség (Gagymente, Nyikómente, Homoródmente) fiataljai között is. Tanfolyamokat szervezett vidékenként, amelyekre egyszerre kétszáz fiatal is megjelent. Előadásokat a meghívott tanárok, írók, papok tartották. Előadásokat tartottak gazdasági kérdésekről, népjólétről, szépségről, vallásosságról, népművészetről, szeretetről és vallásosságról. Vasárnapi Ifjúsági napokra is sor került, amelyre meghívta többek között Szentimrei Jenőt és Tamási Áront. Amikor e színvonalas tevékenységéről olvastam azt éreztem valósággal ott szerettem volna lenni a hallgatók között. A diákokon és a fiatalokon kívül hozzájárult a felnőtt lakosság műveléséhez is. Hozott Amerikából két filmvetítő gépet és filmeket, amelyeknek a kezelésére megtanított két embert, akik, az unitárius papok szervezésével mentek faluról falura szekérrel, vetíteni a lakosságnak. El tudjuk képzelni, hogy milyen szerencsés volt az Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr és vidéke, hogy Balázs Ferenc itt élt és tevékenykedett hat évig. Innen került Mészkőre papnak. Manapság is szükség lenne sok Balázs Ferencre. Lehet, hogy itt vannak közöttünk, de más korszakban, más feltételek mellett, más eszközökkel és módszerekkel járulnak hozzá a nép neveléséhez, de az értékelésük később történik meg.

Tarcsafalva is adott a magyarságnak, székelységnek néhány jeles személyiséget. Megemlítem a Pálffy János államtitkárt, tanulmányíró tanárt, politikust, újságírót, írót, Simén Domokos unitárius teológiai tanárt és Benczédi Sándor tanítót, szobrászt, főiskolai tanárt. Azért, hogy csak néhány embert említek, meg nem jelenti azt, hogy a többi ember, aki ott lakott, lakik nem fontos a társadalom számára.  Ők azok, akik felnevelték e szülötteket és a többi ott született gyereket, felépítették a házaikat, hogy legyen ahol lakniuk, előállították a szükséges anyagi javakat, adót fizettek, megőrizték a szokásaikat, hagyományaikat, megállták a helyüket a szürke hétköznapokban, de tudtak ünnepelni is.  A történelem során, amikor szükség volt, részt vettek a forradalmakban, háborúkban, sokan feláldozták életüket a hazáért. Mindenkinek, függetlenül attól, hogy gazdálkodott, vagy tovább tanult megvolt a szerepe és fontossága.

Nem hagyhatom ki a Nyikó jobb oldalán fekvő a ma lélekszámban kicsi Bencédet sem. Nekem úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy ez egy olyan falu, amelyben ősszel, ha mész a járdán potyognak a diók a fejedre, mert amikor ott jártam ez történt. De nem ez a fontos, hanem az, hogy Innen származott sok jeles ember a múltban, akik mesze földön is híressé tették a falut. Említsünk meg egynéhányat a „legnagyobb lámpások” közül a rendelkezésre levő könyvészet alapján. Már a XVI. században híressé tette a falu nevét „Bencédi” Székely István krónikaíró és reformátor. Gyallai Pap Domokos szintén Bencédi születésű író, gimnáziumi tanár Kolozsváron, újságíró és szerkesztő. Érdemes elolvasni legalább az életrajzát, amelyből megtudjuk, hogy a legolvasottabb író volt a két világháború között, legalábbis ezen a vidéken. Továbbá megemlítem Benczédi Gergely pedagógust, írót, Benczédi Pál történészt és Vasas Samu tanárt és néprajzkutatót.

Ha Udvarhelyre megyünk, vagy onnan jövünk, haza sokszor nem nézünk az agyagfalvi emlékmű felé, vagy ha igen nem jut eszünkbe, ami ott történt, pedig az egy szent hely, ahol évszázadokon keresztül fontos törvények, döntések születtek.  Többek között itt határozták el a székelyek 1848 októberében, hogy harcolni fognak a szabadságért. A múlt rendszerben is voltak bátor emberek, akik cselekedtek, hogy az utókor ne feledje el azokat, akiknek a harca (más korszakok embereinek a harca mellett) hozzájárult a mai, viszonylag független, szabad társadalom kialakulásához. Azért viszonylagos, mert a függetlenségnek, szabadságnak, demokráciának mindig vannak ellenségei, tehát minden korszakban őrizni, védeni, harcolni kell ezekért az értékekért. Kopjafa állt az emlékmű helyén mielőtt felavatták. A szoborcsoport felállításának hosszú története van. Akit érdekel, nézzen utána. Én csak azt szeretném elmondani, hogy mennyire leleményes a székely. Kész volt az emlékmű, de a hatalom nem engedte feltenni az emlékműre azt a szöveget, amelyet az eredeti kiáltványból vettek. Kiadták a parancsot, hogy be kell olvasztani a táblákat, de a szervezők nem olvasztották be, hanem elásták.1990-ben előkerülnek a földből az elásott táblák, amelyeket megtekinthetünk mi és az utódaink, ha nem ismétli meg magát a történelem. Addig, amíg Székelyudvarhelyre, vagy Székelykeresztúrra érünk „Áldó imádság mellett” gondoljunk reájuk.

Sok híres ember született Rugonfalván is. A jeles, híres személyiségek minden helységben, olyan személyek, akik kimagasló eredményeket értek el a tudomány, a kultúra, politika és a sport területén. Itt született  Bartha Miklós politikus, publicista, Sebesi Samu író, színész, dr. Mester Miklós politikus, történetíró stb. A falu közepén van egy XIII. századi értékes gótikus, kőkerítéssel övezett, ma református( a XIII. sz.-tól a XVII. századig katolikus ),  műemléktemplom. A templom északi falán levő falképen rovásos feliratot és a „Királyok imádását” lehet látni. Ez a templom bizonyítja, hogy az 1200-as években egy szorgalmas magyar közösség lakta, aki olyan templomot épített saját erejéből, amely kiszolgálta a falu lakosságát sok századon keresztül. Szerintem van olyan értéke, mint a magyarországi tákosi „Mezitlábas Notre Dame” nak , a különbség annyi, hogy  esetleg nem látogatják olyan sokan. A templomkertben három I-II századi gót sírt is feltártak a régészek, de ha valaki meg akarja nézni a gótokat el kell, menjen a Sepsiszentgyörgyi Múzeumba. Az iskola a hős, bátor Makkai András nevét viseli. Ő szervezte Kossuth felhatalmazásával azt a mozgalmat, amelynek az volt a célja, hogy tovább harcoljanak a levert 1848-49-es forradalom és szabadságharc folytatásaként a szabadságért. Más falvakban is az iskolák a faluban született, tevékenykedett jeles emberek nevét viselik. Jó példa arra, hogy nagyjainkról, bátor hőseinkről nem feledkezik meg az utókor.

 

Ki gondolná azt, ha nem olvasná, hogy éppen egy Rugonfalv -i fészekből „repül” ki  a Kis család  István nevű fia, (Rugonfalvi Kiss István néven ismert), a székelykeresztúri és Székelyudvarhely gimnázium diákja, hogy később a debreceni történelmi intézet tanára és igazgatója legyen.

Úgy, mint minden vidéknek, Hargita megye dél – nyugati részén elterülő falvaknak is van  múltjuk és az események sorsát nagyban befolyásoló híres személyiségeik. Ezek közül megemlítjük a szenterzsébeti Pécsi Simont, szombatos egyházalapító, aki Pécsen született szegény családból, de tehetsége és szorgalma révén bekerült a kolozsvári unitárius gimnáziumba, ahonnan, tanulmányai befejeztével Szenterzsébetre került tanítani, az akkori „híres unitárius gimnáziumba”. Annyira híres volt, hogy az unitárius vidék gyerekei Székelyszenterzsébetre mentek iskolába. Támogatók segítségével külföldi „akadémiákra” ment, hogy tökéletesítse nyelvtudását. 17 nyelvet ismert. Bethlen Gábor a legnagyobb erdélyi fejedelem titkára volt. Ő alapította meg a székely szombatos vallást.70 falu híveit térítette erre a hitre köztük természetesen vidékünk falvait is.

Pécsi, prédikációkat írt és énekeskönyvet szerkesztett, amely 201 éneket tartalmazott. Miután hamis vádak alapján kegyvesztett lett a fejedelemnél, börtönbe is kerül, birtokait elveszíti és csak a szenterzsébeti marad meg. A szenterzsébeti unitárius gimnáziumot is átalakítja szombatos iskolává és miután nem sikerül a bevett, elfogadott vallások közé felsorakozatni a szombatost az iskola is lehanyatlik.

A székely magyar szombatosokat több évszázadon keresztül üldözték, vagyonaikat elkobozták és nagyon sokan külföldre menekültek. Az utolsó szombatos falu Bözödújfalu volt ahonnan a falu elárasztásakor a lakósok 52 településre szóródtak szét. Gondolom nincs semmi összefüggés abban, hogy épp a szombatos falú kerül, erre a sorsra. A híresei közül még megemlítem Nagy Géza művelődésszervezőt, Abódi Nagy Béla festőművészt és Dr. Molnár Béla biológust       

Alsóboldogfalva is büszkélkedhet néhány híres emberrel, akik itt születtek.  A falu „neves” emberei közül megemlíthetjük Pap Sámuel botanikust, Dr. Pap István egyetemi tanárt, Balogh Dénest a Székely Népi Együttes alapító tagját, népdalénekest és Lőrincz Albert költőt. Ugyancsak alsóboldogfalvi volt Bán Péter a Székelykeresztúri Gimnázium első tanítója.

Betfalván született Tompa László, de miután elvégezte a jogot Székelyudvarhelyen kap állást és ott fejti ki tevékenységét haláláig, mint szolgabíró, főlevéltáros, költő, műfordító és lapszerkesztő. Udvarhelyen a Tompa László út 10 szám alatt van az emlékháza, amely őrzi levelezéseit és a kiadatlan kéziratát. Gondolom, hogy sokan megnézték, nemcsak betfalviak, hanem keresztúriak is, mivel Betfalva közigazgatásilag keresztúrhoz tartozik. Ugyancsak Betfalván született Agyagfalvi Hegyi István, aki szintén szülőfalujától távol élt és tevékenykedett. Betfalvi származású Szakács Mózes Székelyudvarhelyi Gimnázium tanára és Szécsi Ferenc lelkész, teológiai oktató. Épített hagyaték a XIX. századi barokk stílusú Sebestyén és Bíró Kúria.

"Egy ily félreesett és elrejtett falucskában, minő Medesér is, ugyan mit kereshet a kutató? Kérdhetné a kényelem embere. Pedig az igénytelen kis faluban is találhatunk becses régiségeket, és annál több, múlt idők emlékvirágai ékítette helyet környékén; mert meggyőződtem, hogy a classicus Székelyföld minden tája gazdag a múlt emlékeiben, csak ne restelljük az azok felkutatására szükséges, de élvezettel kárpótló fáradságot."(Orbán Balázs) Megemlítem a kazettás mennyezetű műemlék templomát egy 1496-ban öntött haranggal. Jelenleg a falu a gyümölcsfák óceánjában fekszik, mint Orbán Balázs idején Tordátfalva. Jó termés idején a szomszédos falvakból mennek felvásárolni a gyümölcsöt. A falu, míg jelenleg unitárius templomában Dr. Kiss Elek unitárius püspöknek, egyházi írónak és műfordítónak emléktáblát állítottak. Megemlítem, hogy írók költök is születtek ebben az eldugott faluban, amelyet az oroszok meg sem találtak a második világháborúban.(Csedő A.)1910- ben 640-en laktak a faluban, ma 130-an. Ha ezen a két adaton elgondolkozunk elénk tárul két kép: egy az élet minden területén mozgalmas és egy a gazdaságtól, oktatástól, kultúrától csendes. Remény van a fordulathoz, legalább hétvégeken és gyümölcsszedéskor.         

Siménfalván született Erdély egyetlen székely fejedelme Székely Mózes vagy Moise Secuiul, ahogyan szerepelt a románok története tankönyvben. Rajta kívül számos híres embert „termett” a község. Elekes Dénes ügyvéd, akiről már hallottak, akik olvasták a régi gimnázium történetét, mert annak volt a felügyelő gondnoka, és akik a Székelykeresztúri temető sírjait végignézik. Marosi Gergely neve az iskola kapcsolatain keresztül külföldön is ismertté vált. Marosi Gergely nevet vette fel a siménfalvi iskola fennállásának 260. évfordulóján. Itt is elmondom, hogy nem véletlen a sok híres ember, aki itt születet, nem számítva ide a még élő személyiségeket. A lista gyarapodik” remény szerint” sok évszázadon keresztül. Marosi Gergely nagy pedagógus, népnevelő iskolaépítő, gimnáziumi igazgató, Kriza János néprajzi gyűjtőtársa. Gondolom, a meséit legalább a szülőfalujában olvassák, mesélik a gyerekeknek. Minden falu büszke lehet, ahol ilyen híres emberek születtek. Nagyon régi a református templom, amely 1792-ben épült.

Sok a látnivaló a Gagy és Küsmöd völgyének falvaiban is. Csekefalván átvonulva visszagondolunk arra az időszakra, amikor a híres Csekefalvi születésű Kozma Ferenc pedagógus, művelődésszervező, publicista, az MTA levelező tagja élt és tevékenykedett. Mint gimnáziumi és tanítóképzői tanár és igazgató Székelykeresztúron, majd Kolozs vármegyei tanfelügyelő, sokat tett a Erdély, Székelyföld , tanügyi és művelődési fejlődéséért. Amikor a Zeyk Domokos nevet adták a volt Gyerekotthonnak, amelyet átörökölt a szakközépiskola Kozma Ferenc neve is felmerült a javaslatok között. Elesett a javaslat, valószínű, azért mert kevesen hallottak róla. Úgy tudom, a faluban sincs semmilyen emlék a falu neves szülöttéről. Pedig az ide látogatóknak jó lenne tudni, hogy ez a kis falucskában született egy tudós tanár.   Etéd felé haladva következik Szentábrahám, Augusztinovics Pál faluja. A többi neves emberek közül megemlíthetjük még Vas Miklóst a makk féle összeesküvés résztvevőjét, József János költőt, Fekete Lajos unitárius lelkész írót és Fekete Jánost az újraindított unitárius gimnázium tanárát, igazgatóját.

Továbbhaladva én megnézném Gagyban Abrudbányai Szabó Sámuel, az unitárius gimnázium első igazgatójának a falu szülöttének a sírját. Gondolom, halottak napján van, aki visz egy szál virágot és meggyújt egy szál gyertyát a sírja felett. Itt született Fazakas János, aki az RKP lépcsőfokán a Minisztertanács alelnöki tisztségének a betöltéséig jutott el. Azt mesélték róla, hogy sok székely embernek segített személygépkocsit vásárolni abban az időben, amikor nehezen lehetett gépkocsihoz jutni. Egy könyvét is olvastam, amely tetszett, mert a kisebbségek jogairól írt, csak sajnos a valóság nem talált a gyakorlattal.

A Peszente tető felé haladva, miután elhagyjuk a szénégetőket, bal felöl, van a Csaba kútja, amelynek finom vízével szomjunkat olthatjuk és szívhatunk a friss erdei levegőből. A tetőre érve a székely iránytű térinstallációnál elolvashatjuk, megtudhatjuk a szomszédos falvak legendáját, történetét, értékeit. A tetőn el kell térni jobbra, mert néhány kilométerre van egy érdekes, értékes legendás vidék: vár és falu. Ez a falu Énlaka, a világörökség része. A helybeliek ott elmondják a Firtos vára, a Firtos lova és a Firtos környéki falvak legendáját. Csak egy mondatba tömörítve, hogy mit nem szabad kihagyni: Templom a rovásírásos kazettával, falumúzeum, építészeti értékek és a Firtos vára. Egy érdekessége a falunak, hogy a tetőn levő út, amelyből a faluba kell leereszkedni a Kis és Nagyküküllő vízválasztóján van. Eső alkalmával meglehet figyelni, hogy az út jobb feléről a Nagyküküllő, míg az út bal feléről a Kisküküllő felé folyik a víz.

Ha valaki csak annyit tud Székelykeresztúrról, hogy egy kb.10.000 lakosú település nem tulajdonit különösebb jelentőséget neki, legfeljebb arra gondol, hogy szép neve van. De aki egyszer megismerte az visszatérő vendég a „Nagyküküllő menti székely kisvárosban”. Szándékosan neveztem így, mert sajnos a diktátor utolsó éveiben nem volt szabad leírni a nevét magyarul csak románul, és ezért ehhez hasonlóan nevezték írásban a magyar települések neveit, hogy ne keljen románul megnevezni. Sokan nem tudják, hogy a várost még Szitáskeresztúrnak és I.G. Duca városnak is hívták. I.G. Duca Románia miniszterelnöke volt 1933-ban. Színaján egy nacionalista-fasiszta szervezet, a Vasgárda egyik tagja megölte. Annyi köze volt Keresztúrhoz, mint bármely más Romániai városhoz. Nem tudunk semmiféle alapítványról, amit a város gimnáziumának tett volna. Ez a kicsi város híres az iskoláiról (ezért nevezték még iskolavárosnak is), a szitakötésről (XVI-XX. sz., innen a Szitáskeresztúr elnevezés),  templomairól, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hoz fűződő emlékeiről( Gyárfás Kúria, Petőfi legendai sírja), régi műemlék épületeiről,történeti és néprajzi múzeumáról és híres személyiségeiről. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy kevesebb „neves „ember született Keresztúron, ha a települések nagyságát vesszük figyelembe, mint pl. egy „eldugott” faluban és azon, hogy a város honlapján szereplő „neves”emberek közül egyik sem született Székelykeresztúron. Szerintem azért, mert a város lakosságának több lehetősége volt megélni a mezőgazdaságból (mezőgazdasági város) és a helyi kézművesség és iparból (szitakészítés, szipkakészítés, tej, len, kenderfeldolgozás stb.) A falvak nagy része régen nem volt „eldugva”, a fő és mellékutak nem egyeztek egy az egyben a maiakkal és dimbes-dombos gyenge mezőgazdasági területtel rendelkeztek. A sokgyerekes családokból, akiknek jobb szellemi képességük volt elmentek magasabb fokú iskolákba tanulni. Azok a „neves” emberek, akik itt születtek más vidékre mentek.  Az okot megtudjuk Lukács evangéliumából, ahol többek között arról is olvashatunk, hogy „egy profétát sem látnak szívesen saját hazájában. „ A Keresztúr jeles személyiségei közül megemlítjük Csifó Salamon unitárius tanárt, dékánt, Sándor Jenő és Márkos Albert zeneszerzőket Nagy Elek ref. papot, Bálint Lajos főesperest, Gyallai Pap Sándort költőt, pap Mózes fiát, Orbán János katolikus plébánost, aki megírta Székelykeresztúr történetét.  Még azt is tapasztaltam a Gimnázium évkönyveiből, hogy nagyon kevés diák volt keresztúri az osztályokban. Pl. egy osztályban 3-5 diák volt helybeli. A neves emberek, (pl.Balázs Ferenc, Szabó Sámuel, Marosi Gergely, Pap Mózes, Gyertyánffi István stb.) legtöbben az Unitárius Gimnáziumhoz jöttek tanárnak igazgatónak. A diákok legtöbbje Kereszttúrhoz tartozó unitárius vidék falvaiból származik, itt jártak gimnáziumba és sokan közülük visszatértek iskolájukba tanítani. Az iskola jeles tanulói közül megemlítjük: Kriza Jánost, Berde Mózest, Jakab Eleket, Szabó Gyulát, Szávai Gézát, Fazekas Jánost, dr. Molnár Istvánt, Gyallai Pap Sándort stb.

Keresztúr fejlődése aszcendens volt az első világháború végéig. Mindennek az oka a kezdeti, anyagi, szellemi és erkölcsi töke volt. Keresztúri egyházközség a legnagyobbakhoz és a legjelentősebbek közé tartozott a vidéken, amint ez kiderül a pápai tizedjegyzékből. 1333-ban Jakab pap 23 banálist fizetett, míg a következő évben 8 báni dénárt. A keresztes háborúk idején keresztes lovagok toborzó központja volt. A kezdetben önálló fiúszék, majd később Udvarhely fiúszéke lesz. Fontos esemény volt a reformáció, mert a lakosság nagy része áttér az unitárius vallásra. Az unitáriusok más vallásfelekezetek mintájára megalapítják a Gimnáziumot. Ha ők nem lapítottak volna gimnáziumot, lehet nem alakult volna sem református sem katolikus, mert azok működtek Udvarhelyen elég közel Keresztúrhoz. A Gimnázium vonzotta az unitárius vidék jó tanulóit Keresztúrra, akik miután befejezték tanulmányaikat Keresztúron, folytatták Kolozsváron, majd külföldön és sokan visszajöttek tanítani közel a szülőfalujukhoz, a volt iskolájukba. Unitárius Gimnázium hozzájárult egy komoly értelmiségi réteg kialakulásához és Keresztúr sokoldalú fejlődéséhez. Én látom az összefüggést ezen értelmiségi réteg és a Tanítóképző megalakulása között, mert ők voltak azok, akik ki tudták harcolni közvetlenül vagy közvetve az első székelyföldi intézmény megalapítását Keresztúron és nem Udvarhelyen, mert az udvarhelyiek is szerették volna, hogy náluk legyen a Tanítóképző. Volt Gimnázium, Tanítóképző, lett Polgári Leányiskola, Téli Gazdasági Iskola a Gimnázium mellett (Nagy Endre a Téli Gazdasági iskola alapítója innen ment Csombordra iskolát alapítani) és megszületett a század elején a „Székelykeresztúr” című újság. A századfordulón és a XX. sz. elején felépültek a gyárak és üzemek, amelyek közül ma nem működik a len és kendergyár. Vannak viszont új gazdasági termelő egységek.

 

Felhasznált forrásanyag:

Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelemi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. Pest, 1868.

Szentannai Mózes: Nyikómente az ezredvégen. Székelyudvarhely, 1999.

Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Erdély –Székelyföld. Nagyvárad, 1999.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve. I. Budapest, 1998.

Molnár István: A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve. Csíkszereda, 1974.

Balázs Ferenc: A rög alatt.

Wikipedia

A székelykeresztúri Orbán Balázs-volt unitárius- Gimnázium története, 1993

Csedő Attila: http://csedoattila.blogspot.ro

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékezzünk dr. Nagy Endrére

Gondolom kevesen vannak akik hallottak Nagy Endréről, de véleményem

az, hogy azáltal amit tett Székelykeresztúr és vidékének szakoktatásáért és

kultúránk fejlődéséért, megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Azért is fontos

életútja néhány mozzanatának a  megismerése, hogy tanulságokat vonjunk le,  a

mi tevékenységünk  helyes  megtervezéséért és  erőt nyerjünk  képességeink

gyümölcsöztetéséért folytatott harcban. Tanulhatunk tőle, bátorságot, kitartást,

helyes életmódot, hazaszeretetet. Szellemi öröksége, itt van közöttünk , mert a

tanítása generációról generációra átadódott. Nagy Endre  a marosmenti

Kutyfalván született 1883-ban, de életútja elvezérelte Magyarország és Erdély

számos településére és többek között , amint már említettem Székelykeresztúrra

is. A középiskolát Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte.

Tanulmányait a kolozsvári Gazdasági Akadémián és a Jogtudományi Egyetemen

folytatta.Gazdasági  diplomát  1905 –ben szerez és jogit csak 1923-ban az első

világháború kitörése miatt. Hat évig volt fogságban Szibériában. A háború előtt

uradalmi segédtiszti , illetve tanácsadói tisztségeket vállal. Ezen kívül a Szolnok

–Doboka-i Gazdasági Egylet segédtitkára majd titkára. A háború után

újjászervezi az Egyletet.

Az első világháború kitörésekor úgy érezte részt kell vegyen a háborúban,

mert rövid idő alatt győzni fognak és akkor magnő az ország  tekintélye  és

hatalma. Akik Jókai regényein nőttek fel hasonlóan gondolkoztak. Rohatin város

mellett elfogják, megszökik, napokig gyalogol mezőn,  erdőn keresztül, vackor,

kökény,  szeder,vadalma, karalábé az étele. Ismét  hadifogoly táborba kerül és

onnan Szibériába. A táborban néhány társával elhatározza, hogy bármilyen

munkát elvállal, hogy jobb koszthoz jusson,  egyszóval legyen elfoglaltsága,

mert ez nagyon fontos a megmaradásban. Elvállal villanyszerelést, majd  a

szakmájához közel lévő tevékenységet, kutatómunkát a helyi kerületi

Múzeumnál. Havi fizetést kapott, amiből jutott fehérneműre, jobb kosztra,

papírra. A táborban szervezett több társával, analfabéta tanfolyamot, színházat ,

futballmérközéseket, tartott tudományos előadásokat, tanult nyelvet, stb. A

gyenge koszt, a tétlenség , a kosztban válogatás, búsongás miatt százával hulltak

el az emberek. Haragudott azokra, akiket nem érdekelt semmi, akik átkártyázták

     Miután hazajött nyári gazdasági tanfolyamokat szervez, gazdasági

szakcikkeket ír a kolozsvári Ellenzékben és az Erdélyi Gazdában. 1921 után

szerkesztője a Szolnok-Doboka Vármegyei Gazdasági Egylet hivatalos

közlönyének, a Désen megjelenő Egyleti Értesítőnek, 1930-33 között a

Dicsőszentmártonban kiadott Mezőgazdasági Szemlének. 1941-44 között felelős

szerkesztője a Nagyenyeden is megindított Erdélyi Gazdának, a dél-erdélyi

magyarság egyik legfontosabb folyóiratának. Kézikönyvet irt Szász Ferenccel

„Gazdatudomány „címen, gazdasági iskolák és haladó gazdák számára.

A magyar nyelvű szakoktatás szervezésének kérdését napirenden tartotta.

Nem véletlen, hogy amikor az  Unitárius Egyház gazdasági iskolát akart

felállítani Székelykeresztúron dr. Boros György püspök Nagy Endrét kérte fel az

igazgatói állás elfoglalására. Unitárius Gimnázium igazgatója Gálfalvi Samu

volt, a gondnoka dr. Elekes Dénes, aki a téli Gazdasági iskola gondnoka is lett,

de a szíve mindig a Főgimnáziumhoz húzott. Ezt igazolja az a tény is, hogy

amikor dr.Nagy Endre megérkezik a feleségével Székelykeresztúrra, annak

ellenére, hogy jelezte előre, nem fogadták megfelelőképpen, egy volt

osztálytársához dr. Gyárfás Pálhoz kellett menjen szállást keresni éjnek idején.

Azok közül akik mellé álltak a következők: dr. Fazakas Miklós ügyvéd, dr.

Szolga Ferenc tanár,Ütő Lajos pap, Fazakas tanító stb. A téli gazdasági

szakiskola  alsó és felső osztályból állt, melyben a tanulók két téli féléven át

október 1-től április 1-ig (mikor kevés volt otthon a gazdasági munka ) alapos

elméleti képzést nyertek mindazon ismeretekből, melyekre egy kis- vagy

középbirtok szakszerű vezetésénél szükség volt. A nyári gyakorlatot a saját

gazdaságukban végezték. A nyári gyakorlati tevékenységből és a téli félévi

elméleti tananyagból a tanulók kellett vizsgázzanak.

     A gyakorlat  ellenőrzése az egyéni gazdaságoknál történt.A gazdák szekérrel

vitték a bizottságot egyik faluból a másikba, ahol a diák lakott. Ott megnézték a

gazdaságot, az állatokat, a kertet,  méhest és a gyűmölcsöst. A tanulók 80%-

ának faiskolája volt. Nagy hangsúlyt fektettek az oltásra. Az iskolába egész

Erdély területéről érkeztek diákok. A tanítás minden diáknak ingyenes volt. Az

ellátásért  a jobb móduak fizettek, míg a szegény diákoknaak ez ingyenes volt.

Nagy Endrének a módszere a pof és a nádpálca helyett a közvetlenség , tréfa,

jókedv, és a dicséret volt. Ha büntetett is nem haragból tette, és megmagyarázta  

miért teszi. A tanítás megkezdése után néhány hétre a második apjuk lett a

diákoknak, akik szívesen tanultak és dolgoztak. A mottója  az volt, hogy csak

egyetelen munka van amit nem lehet elvégezi, az,  amelyhez hozzá sem fognak.

Ha teljesítik kötelességüket bárkinek a szemébe nézhetnek, nem kell félniük. A

román nyelv elsajátítása érdekében azt tartotta, hogy a nyelv elsajátítása nélkül

azt tesznek velük amit akarnak.

     A gazdasági gyakorlatra 10 hold ciherest vásárolt az Egyház a Főgimnázium

mögött ott , ahol ma tömbházak vannak. Tavaszra rét és szántó lett a területen.

Istállót készíttetett az állatok számára az első nyáron (amikor két lovat is

vásárolt  az iskolának), a másodikon magtárat és csűrt, a harmadikon

baromfiudvart. Kant, kocát, méhcsaládokat, oltványokat  ajándékba kapta a  

birtokos családoktól. Mivel hosszú volt a nyári szünidő, női háztartási

tanfolyamot szervezett. A felesége javaslatára székelykaput állítottak a

gazdasági udvar bejáratához. A pénzt gr. Bethlen György adományozta.

     Gr.Majláth Gusztáv római katolikus püspökkel közösen tervezték meg a

radnóti és a kézdivásárhelyi téli gazdasági iskolákat. A harmadik évben

dr.Makkai Sándor feformátus püsök látogatja meg és kéri a segítségét a

csombordi téli gazdasági és szőlészeti iskola beindítására. Rövid őt év alatt

kibontakozott az erdélyi gazdasági szakoktatás, abban az időben amikor a

Közoktatási Mimisztérium sok magyar iskolát bezárt. Makkai Sándor

református püspök, akivel már baráti viszonyban volt megkérte, hogy vállalja el

a csombori iskola vezetését. Annak, hogy elvállalta  több oka volt: a nem

megfelelő fogadása amikor megérkezett először Székelykeresztúrra, református

vallása, amiért egyesek kifejezték nemtetszésüket,  annak ellenére, hogy a

püspök megígérte, hogy ebből nem lesz probléma és harmadszor ő úgy látta,

hogy a kitűzött célja Székrlykeresztúron megvalósult, a téli gazdasági iskola

szilárd alapokon nyugszik és  Csombordon  nagyobb szükség van rá.

Csombordon kezdte elölről a küzdelmet az iskola beiinditásáért és

megmaradásáért a Tanügyminisztériummal.

     A II. világháború évei újabb megpróbáltatásokat jelentenek számára: mint a

dél-erdélyi magyarság jeles értelmiségi személyiségét, többször letartóztatják.

Hazatérve mégis sikerül újraszerveznie a háborúban megviselt csombordi

szakiskolát, eltüntetnie a sebeket. 1946-48 között igazgatói és tanári munkáján

kívül az erdélyi magyar gazdasági iskolák a Minisztérium által kinevezett

felügyelőjeként is dolgozik. Nyugdíjasként, 1954-ben költözik át

Székelyudvarhelyre, ahol néhány évig még tanít az ottani mezőgazdasági

szaklíceumban. Kedves Erika!

     Végezetül, úgy gondolom, hogy vannak  a térségünkben olyanok, akiket

érdekel a szakoktatás múltja és olyan nagy emberek életútja mint a Nagy

Endréé. Keresztúron tevékenykedett , de az iskola a vidéké is volt, mert egy

nagy  beiskolázási körzetből jöttek a diákok tanulni. Máskülönben ő az

egyetemes magyar kultúra nagy személyisége, akinek példaértékű életéből

sokan és sokat tanulhatunk.Persze ez a cikk csak egy pillanatkép az életéből.

Nagy Endre: Így éltem, ezt láttam,Wikipédia, Huszadik század, 1946 október,

Romániai magyar irodalmi lexikon, Pallas Nagylexikon

2015 január, Bartos László
 
 
 
Ünnepi beszéd az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmával
Tisztelt ünneplő közönség!
 
 Az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmával Európa szerte megemlékeznek az eseményekről, a hősi halottakról és nagy hangsúlyt fektetnek a hősi emlékművek és síremlékek gondozására és felújítására. Nagyon sok településen csak most került sor  emlékmű állításra, de mi büszkén elmondhatjuk, hogy  elődeink nem sokkal a  háború után már emléket állítottak a hősi halottaiknak. Azért, hogy méltó környezetben emlékezzünk meg mi is a falu hőseiről, 2014 június elején a Székelyföld Kapuja Egyesület nevében egy felhívással fordultunk Alsóboldogfalva minden lakosához. A felhívásban ismertettük az első és második világháborús emlékmű megrongálódott állapotát és felújításának szükségességét. Mivel az egyesületnek nem volt anyagi forrása, a faluközösség anyagi támogatását kértük. Az elején nem voltunk teljesen meggyőződve arról, hogy a tervünk sikerrel járhat, de most már büszkén mondhatjuk, hogy majdnem minden család hozzájárult az emlékmű felújításához.  Mivel a közösség támogatása nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az összes munkálatot vállalkozóknak adjuk ki, közmunkát is szerveztünk, amin nagyon sokan részt is vettek a faluból. Köszönet és hála a falu lakosságának a nagyszerű összefogásért, a támogatásért, a munkáért, azért, hogy lehetővő tették e nemes cél megvalósítását, az emlékmű felújítását . Ez azért vált lehetővé, mert a falu lakossága megértette, hogy a hősi emlékművet közösen kell gondozni, mert a hősi halottak nemcsak a saját családjaikért harcoltak, hanem a hazáért. Az adományozok névsora ki lesz függesztve  látható helyre az egyházak gyülekezeti termeibe és egy példány be lesz téve úgy, ahogy megígértük az egyházak levéltárába. Csak néhány nevet  említenék meg: az Egyesület keretében Vida Zsombor volt az emlékmű felújításának a  kezdeményezője, a pénzadományok összegyűjtője a családoktól és a mozgató rugója a  munkálatoknak. Ezen kívül megtisztította és újrafestette a neveket az emlékművön és a közmunkában is részt vett.  Zsigmond Zoltán jutányosan készítette el a kerítést, míg Hatos György adott ajándékba két tujafát, amit személyesen el is ültetett. A közmunkában még részt vett: Gábor Árpád, aki a kibővített rész betonozását végezte, továbbá Tamási Sándor, Bán Endre, Bartos Imre, Kulcsár József,Rezi Károly, Józsa József , Vida Domokos, Vida Ferenc, Zsigmond Norbert, Zsigmond Nóra, Gagyi József, Gagyi István,és ífj.Bartos László, magam pedig a szervezésből, az adományok összegyűjtéséből és a közmunkából vettem ki a részemet. A polgármester úr szóbeli engedélyt adott a felújításra, a terület két méterrel való megnagyobbítására és  megoldotta az emlékmű éjszakai megvilágítását  a szemközti villanyoszlopról,.
Megemlítem néhány mondatban, hogy hol és miért is haltak meg a háborúban részt vett katonák. A háború oka a világ újrafelosztása volt a nagyhatalmak részéről, a francia-német ellentét, valamint a nemzeti kérdés rendezése a Balkánon. Magyarország Ausztriával közösen alkotott egy kettős államot, az Osztrák –Magyar Monarchiát és Németországgal meg Olaszországgal alkotta a Központi Hatalmakat. A másik szövetségbe, az Antantba tartozott Anglia, Franciaország és Oroszország. Olaszország, Románia, Görögország,Szerbia, az AEÁ,  Japán, stb. az Antant oldalán harcoltak. A Központi Hatalmak oldalán Bulgária és Törökország lépett be a háborúba. A kiváltó ok, a szikra, amelyet mindenik szövetségi tag várt,  Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása Szarajevóban egy nacionalista szerb diák által.A háborúról csak annyit említek meg, hogy igazságtalan volt mind a két fél részéről, nem a mi érdekeinket szolgálta,a nagyhatalmak  játékszerei voltunk.Magyarország belekeveredett a nagyhatalmak területszerzési kísérletébe.
Értelmetlenül hallt meg sok millió ember a fronton és köztük az a 40 katona, aki innen, ebből a faluból ment a frontra. Azt sem tudjuk pontosan, hogy hol alusszák örök álmukat, csak azt , hogy hol voltak a harcszínterek: Galícia, Isonzo völgye, Kárpátok, stb.A neveket nem említem meg, mert a koszorúzáskor mindenki elolvashatja az emlékoszlopon.Ettől függetlenül a katonáink tették kötelességüket és éppen ezért minden településen megőrizték, mint ahogy mi is megőrizzük emléküket, bizonyítva, hogy nem felejtünk, mert aki nem emlékezik meg hőseiről, halottairól általában, az nem érdemli meg, hogy róla is megemlékezzen az utókor. Ezen az emlékezetes napon, itt e szent helyen, azért gyűltünk össze, hogy tegyük meg kötelességünket, fejezzük ki fájdalmunkat, tisztelegjünk, emlékezzünk, rójuk le kegyeletünket azokkal szemben, akik feláldozták életüket a hazáért, a faluért. A falunk  hősi halottainak tisztelete jelzi a lakosság kulturális színvonalát és igényességét. Szörnyű dolgok történtek velük és sok fájdalmat okoztak  családjuknak, hozzátartozóiknak, barátaiknak, falutársaiknak.Fájt a hozzátartozóknak a családapa, a kenyérkereső, a testvér és barát hiánya. Nagyon sok föld műveletlenül maradt, mert nem volt aki dolgozzon, nem volt sem pénz, sem napszámos. Abból a kevésből ami termett,kellett támogatni a frontot, Nagyon sok gyűjtést szerveztek a Vörös Keresztnek is.
 De nem csak a férfiak vettek részt a harcban, amikor százával hozták haza a sebesülteket az asszonyok, lányok és végezték kötelességüket. Péter Jánosné tanítónő és Jakab Györgyné ref. papné házról házra jártak és gyűjtöttek alsóneműt, ágyneműt a Székelyudvarhelyre hazahozott sebesülteknek. Az említett személyek és Kelemen Sándorné meg Gagyi Lászlóné vezetésével a fiatal asszonyok és lányok  meleg ruhákat készítettek a katonáknak, ugyanis a háború kezdetekor nem gondolták, hogy az elhúzódik a télig, azt pedig egyáltalán, hogy négy évig fog tartani. Ugyancsak ők látták el az utólag besorozott boldogfalvi katonákat minden szükséges meleg ruhával.   
Fájdalmas következménye volt a háborúnak: majdnem 20 millió ember halt meg,köztük több mint 500.000 magyar. Magyarország elveszítette területének és lakosságának kétharmadát, köztük Erdélyt és az erdélyieket. Majdnem száz éve kisebbségi sorban élünk mi, Erdély magyar lakosai. Ez a kisebbségi sors egy folytonos küzdelmet jelentett a megmaradásért, a kultúránk, hagyományaink, identitásunk megtartásáért, megőrzéséért, a beolvadás megakadályozásáért. Fájt és fj látni az anyagi  és a létszámbeli veszteséget, az állandó fogyást, a másodrangú állampolgárként való kezelésünket. Fájt amikor gyerekeinknek  minden tantárgyat románul kellett tanulniuk, amikor az utolsó magyar szöveget is le kellett venni az iskolák faláról, amikor Székelykeresztúr nevét nem volt szabad leírni magyarul. Mindez  az első világháború és a trianoni békeszerződés következménye.
Mi az üzenete a mai megemlékezésnek  számunkra? Az, hogy ahogy őseink a nehéz háborús időkben tették kötelességeiket, úgy a jelenben  is mindenki meg kell vívja a saját harcát. De ez a harc egyéni harc, és nem az emberek életéért, hanem  a megélhetésért, a jobb jövőjéért, a családok egységéért, a szeretetért, barátságért az emberek közötti megértésért és a békéért folyik.
 
Szeretnénk hinni, hogy gyerekeink, fiataljaink nem kell többé soha háborúba menjenek . Reméljük, hogy úgy lesz, habár a valóságban azt látjuk , hogy az emberek nem sokat tanulnak a múlt eseményeiből. Ma is sok százezer ember kell elhagyja házát, hazáját és sok ezer ember hal meg ártatlanul.
Mi boldogfalviak vonjuk le a tanulságot, hogy közös összefogással,  a jövőben is nagyszerű , a faluközösséget szolgáló terveket tudunk megvalósítani.
 
Bartos László, Alsóboldogfalva, 2014-11-09

 

 

Október 6 -nemzeti gyásznap
 

Minden év október 6-án, az aradi vértanúk napján, azon honvédtisztekre emlékezünk, akiket a magyar szabadságharc
bukása után Aradon végeztek ki. Ők az 1848-1849-es szabadságharcban vállalt szerepük miatt lettek a nemzet vértanúi. Október 6-án tízenhárom vértanúról emlékezünk, de valójában 16 –on voltak. A másik három honvédtisztet más időpontokban végezték ki Aradon.
A magyar sereg Világosnál, Arad mellett, tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt, jelezve, hogy a szabadságharc nem bukott el, csak két nagyhatalommal szemben tovább nem folytatják a küzdelmet. Az oroszok ígéretük ellenére átadták a foglyokat az osztrákoknak ,akik, főleg amiatt, hogy az oroszok előtt tették le a fegyvert, kötél általi halált írtak elő. Kiss Ernő, Desssewffy Arisztid ,Schweidel József és Lázár Vilmosnak Haynau kegyelemből a büntetést golyó általi halálra változtatta. A többi tábornok is megérdemli, hogy név szerint említsem meg: Pöltemberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanics János. .A tábornokok sorra elbúcsúztak egymástól, Vécseit akasztották fel utolsónak, ő nem volt akitől elbúcsúzzon.
Feljegyezték a vértanúk utolsó mondatait.
Itt idézném Nagysándor Józsefet: „de rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett” A kivégzett tábornokokat sáncárokba és a bitófa mellé temették el. Kis Ernő és Desssewffy Arisztid földi maradványai a mai Magyarország területén kívül nyugszanak.A szabadságharc elfolytása után megemlékezésre, szobor, vagy emlékmű felállítására nem nem is lehetett próbálkozni, csak a kiegyezés után(1867),amikor létrejött a dualista állam : Ausztria –Magyarország, más néven az Osztrák-Magyar Monarchia.1929-ben állítottak emléket először a kivégzés helyére, majd 1871-ben egy elékkövet helyeztek el. 1881 október 6-án lepleztek le egy ma is meglevő emlékművet.
 A képen látható szabadság szobrot, amelyet Zala György a vértanúk tiszteletére alkotott, 1890-ben avatták fel Aradon, de a két világháború között 1925-ben a román kormány rendeletére eltávolították. A román-magyar megbékélés emlékparkjában újra felállították 2004 áprilisában.
Ady Endre idézettel zárom e megemlékezést:

Őszi napok mosolygása

Őszi rózsa hervadása

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny a szentelt helyre,

Hol megváltott –hősi áron-
Becsületet , dicsőséget

Az aradi tizen három.
 

Bartos László, 2014 szeptember
 
Egy éves a nyugdíjas klubunk

Szeptember 13-án ünnepeltük az alsóboldogfalvi nyugdíjas klubunk megalakulásának egy éves évfordulóját. Ezelőtt egy évvel szeptember 6-án Gábor Viola és Gyarmathi Anna meghívták a nyugdíjasokat az óvoda melletti terembe, ahol ismertették, hogy ők részt vettek a fiatfalvi klub tevékenységén és arra a mintára szeretnék , ha nálunk is működne egy nyugdíjas klub. A jelenlevők egyetértettek és a kezdeményezők hozzáláttak a munkához.Később csatlakozott a szervezőkhöz Tamási Rózsika is. Azóta minden csütörtök este volt összejövetel, amelyen kb. 25-35 személy gyűlt össze. Köszöntő, illetve programismertetővel kezdődik a tevékenység, majd énekléssel, próbával, megemlékezéssel, tudományos előadással, kötetlen beszélgetéssel, névnapok, születésnapok megünneplésével folytatódik. Nagyos sok kiránduláson vettek részt a tagok, amelyekről beszámoltak a helyi újságban. A szervezők kitartó, következetes munkája révén bebizonyosodott , hogy életképes közösségről van szó és egy év után sor került egy nagyon szép és emlékezetes ünnepre a kultúrotthonban. Az ünnepségre meghívták a Fiatfalvi és a keresztúri klub tagjait, illetve a nagymedeséri tiszteletes asszony, Sipos Mónika által szervezett unitárius közösséget, úgyhogy megtelt a kultúrotthon unneplőkkel. Az ünnepségen részt vett mint meghívott Balla Zoltán polgármester Úr is, Vida Rozália a helybéli unitárius tiszteletes asszony és Rezi Erika az újszékelyi iskola igazgatója. Gábor Viola ismertette röviden a klub megalakulását és tevékenységét, valamint bejelentette, hogy a klub, a tagok javaslatára felvette az” Őszi rózsa” nevet. Következett Gagyi Gyöngyi által vezényelt dalcsoport előadása, amelyben, részt vettek fiatalok is nemcsak nyugdíjasok, mint Pitó Emese, Vida Rozália, Deák Erzsébet, Fazakas Rózsika, György Irma és Varró Irma. A tanárnő és Gagyi Zsuzsa szavalatával folytatódott az ünnep, majd ugyancsak a tanárnő megköszönte a szervezőknek a kitartó, lelkes munkájukat. Szót kértek a vendég közösségek szervezői is, méltatták a klub tevékenységét és kifejezték örömüket ,hogy együtt ünnepelhetnek a boldogfalviakkal. Sipos Mónika tiszteletes asszony egy nagyon szép és megható imát modott .Vass István monológjával folytatódott a társaság szórakoztatása, majd a Kis pipacsok tánca felejtette el mindenkivel a napi gondokat , bajokat. Külön köszönet a Tamási házaspárnak, mert a tánccsoport kiszállítását és ellátását ők szponzorizálták. A Gábor Tibor által szolgáltatott minőségi zene, és a terített asztal szintén hozzájárult, hogy mindenki jól érezze magát.
 
Bartos László, 2014-09-20
 
 
 
Tisztelt alsóboldogfalviak!
A hősi halottak emlékét minden helységben megőrizték, így Alsóboldogfalván is. Sajnos az idők során az emlékmű talapzata körüli beton és a vaskerítés erősen megrongálódott. A Székelyföld Kapuja Egyesület az Önkormányzat és a két Történelmi Egyház az első világháború kitörésének 100.évfordulója alkalmából az első és második világháborúban elesett hősi halottai tisztele...tére felszeretné újítani az emlékművet. A felújított emlékmű avatására 2014 november 9-én kerül sor. A felújítás magába foglalná az új kerítést , a kerítésen belüli betonozást, az emlékoszlop megtisztítását és az emlékhely megnagyobbítását, két tujafenyő ültetése végett.
A falu lakossága büszke lehet azért, hogy méltó környezetben emlékezhet meg hősi halottairól úgy mint más helységekben Európa szerte. Mivel az Egyesületnek nincs elegendő anyagi forrása, ezért a faluközösség segítségét, támogatását kérjük.
A pénzgyűjtésre 2014 június 21 illetve 22-én kerül sor. Az adakozók névsora bekerül az egyházak emlékkönyvébe.
Székelyföld Kapuja Egyesület, Alsóboldogfalva 2014 június 17.
 
 
Március 15 a bátorság ünnepe
A mai nap alkalom arra, hogy felelevenítsük azt,  ami történt 166 évvel ezelőtt, elgondolkozzunk a márciusi ifjak és a forradalmárok bátor tettei felett.Tesszük ezt azzal a céllal, hogy mi is bátorságot nyerjünk  a mindennapi küzdelmeink megvívásában. Kiemelném elsősorban Petőfi bátorságát, aki  március 15-re megírta a Nemzeti dalt, amellyel a buzdította a tömegeket a szabadság kivívására.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
 Ez a kérdés válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Tudjuk, hogy a szó sokszor veszélyesebb mint a fegyver. A hatalom nem véletlenül vezette be a cenzúrát, olvastatta el a leveleket, hallgattatta le a telefonbeszélgetéseket. De nemcsak Petőfi, hanem  az  egész nemzet nagy bátorságról tett tanúságot, szembeszállva két birodalom hadseregével, küzdve másfél évig.
A mai nap  eleget teszünk a hősök és Petőfi jövendölésének, elvárásának:
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellet,
 Mondják el szent neveinket.
A sírok itt vannak közel hozzánk Segesváron, Héjjasfalván, Fehéregyházán, Székelyszentmihályon. Székelykeresztúron még egy állítólagos, legendai sír is van a Timafalvi temetőben. A forradalom napján este két honvéd és egy sebesült tiszt érkezett Lázár Márton vendéglőjébe, amely a város főterén volt. Azon éjjel a tiszt akiről azt mondták, hogy állítólag Petőfi, meghalt és eltemették a kertbe, ahol jelenleg a Nyári Kert vendéglő van. 1902-ben kiásták és Petőfinek, illetve egy honvédtisztnek megfelelő temetést rendeztek.  Büszkék lehetünk, hogy  itt a mi vidékünkön is, 48-as emlékhelyek vannak Agyagfalvától Segesvárig és  mindenhol a forradalmárok nyomdokain járunk.
A szent nevek közül említsünk meg néhányat: Széchenyi, Mikó Imre, Kossuth, Berzenczei László, Batthyány Lajos, Berde Mózes,  Deák Ferenc, Zeyk Domokos,  Eötvös József, Gábor Áron, Jókai, Irinyi, Vasvári stb.
A mi Petőfink, nagy költőnk, minden magyaré és minden nemzeté a világon. Ö a világszabadság harcosa volt. De mi azt mondhatjuk, mint a Kiskőrösiek, Kiskunfélegyháziak, Koltóiak és még sokan mások , ahol megfordult, hogy inkább a miénk, mert nagyon sok emlék maradt fenn róla. Egy gondolat bánt engemet című vesének tartalma szintén kötődik a mi vidékünkhöz, mert amint megjósolta, a harc mezején esett el,  közel hozzánk Fehéregyházán.
Ott essem el  én,
A harc mezején,
Ott folyón  ifjúi vér ki szívembül,...
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével
És fátyolos zászlók kíséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
A székelyek harca szerves része volt a magyar szabadságharcnak. 1848 okt. 16-án Agyagfalván összegyűltek  40000 –en Mikó Imre, Berzencei László  és Berde Mózessel az élen és eldöntöttek, hogy harcolni fognak a szabadságukért. A legbátrabban és legeredményesebben a háromszékiek harcoltak Gál Sándor és a híres ágyúöntő Gábor Áronnal az élen. Kányádi Sándor a Nyergestető című versében a székelyek hősies, bátor harcáról ír.Itt esett el Gál Sándornakszáznál is több katonája.... Úgy haltak meg a székelyek,Mind egy szálig, olyan bátran,mint az a görög háromszázTermopüle szorosában.A  székelyek hősiességéről Petőfi a  következőt írta a Székelyek című versében:
Nem mondom én: előre székelyek!Előre mentek úgyis, hős fiúk.Ottan kíván harcolni mindegyik,Hol a csata legrémesebben zúg.Csak nem fajult el még a székely vér!Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.1948 februárjában Bem tábornok , aki már decemberben átlépte a határt Erdély felszabadításáért, egyesítette a seregét a székely nemzetőrökkel és március végéig kiűzte az ellenséget  Erdélyből. A dicsőséges csaták után következik Fehéregyháza, ahol háromszoros túlerővel szemben Bem csatát vesztett. A magyar had 3.100 fővel rendelkezett, míg az orosz hadnak több mint 9000 harcosa volt. Az oroszokat Lüdersz tábornok és Szkarjatyin vezérőrnagy vezette, akit már 11 óra előtt eltalált egy ágyúgolyóból felpattanó lövedék. A harcok Fehéregyházára vezető út két oldalán zajlottak. Bem a Monostordombról irányította a hadműveleteket. Petőfi aki Gyalokay Lajos hadnagy kocsiján érkezett Fehéregyházára a Sárpatak hídjáról figyelte a csatát, de eljutott a Monostordombra is, meg az Ördög patakig , ahonnan bátorította a honvédeket. Mivel fegyvertelenül polgári ruhában volt, Bem Petőfit hátrább parancsolta. A magyar félnek nyílt terepen  többszörös túlerővel szemben nem volt esélye. Délután 5 óra körül mindenki menekült közöttük Petőfi is, aki  amikor Lengyel József  keresztúri sebészorvos és Gyalokai Lajos hadnagy hívta, hogy meneküljön nem ment, mert nem hitte, hogy vége az ütközetnek. Zeyk Domokos hagyta el utoljára a csatateret de menekülés közben  osztogatta a halált hátrafelé, amíg teljesen bekerítették. Akkor Lüdersz tábornok kiadta a parancsot, hogy élve fogják el. Ezt látva fejbe lőtte magát. Egy versike emlékeztet erre a Héjjasfalvi emlékművön: Kozákok ezre körbefogta, Hogy élve ejtse foglyul őt.Ő küzdött magát meg nem adva,Aztán saját szívébe lőtt. – A szabadságharc leverése után  következett a kegyetlen megtorlás, de ennek ellenére nem volt hiábavaló a szabadságharc. A polgári átalakulás vívmányait már nem lehetett visszavonni.18 évvel a szabadságharc leverése után, 1867-ben megtörtént a kiegyezés Ausztriával és megalakul az Osztrák –Magyar Monarchia.
 Miért van szükség feleleveníteni az 1848/ 49-es forradalom és szabadságharc hőseinek bátorságát? Azért, hogy elgondolkozzunk, erőt merítsünk, feltöltődjünk, fogadalmat tegyünk, mint ahogy szokás az év első napján, vagy a nagy böjt időszakában, hogy képesek legyünk harcolni  a nehézségek leküzdésében. Bátorságra van szükségünk továbbá  ahhoz, hogy küzdjünk az igazságért, az igazi értékekért, tudjuk beismerni hibáinkat, bocsánatot kérni, elfogadni a másságot, a logikus érvelést , tudjunk hinni, szeretni , remélni és erkölcsösen élni. Mi sokat köszönhetünk a 48-asok bátorságának, mert mindaz amit kivívtak  javunkat is szolgálja. A mi feladatunk, tovább küzdeni, hogy változzon, javuljon a mi és utódaink élete.
 Bartos László, 2014 március 15
 
 

Ikt. Sz. MŰV-13/1-0623

NÉPTÁNCGÁLA ALSÓBOLDOGFALVÁN

Folyó év augusztus 17-én az alsóboldogfalvi Falutalálkozó keretén belül a Székelyföld Kapuja Egyesület az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával Néptáncgála Alsóboldogfalván címmel egy hagyományőr tevékenységet valósított meg, melynek célja az volt, hogy felkeltse az érdeklődést a néptánc iránt, hogy a szokásaink, népdalaink, néptáncaink minél szélesebb körben terjedjenek a mi közösségünkben, és ezáltal a felnövekvő generáció  kedvet kapjon  a néptánc művelésére, ápolására. Ezen alkalommal különböző amatőr és hivatásos néptánccsoportok előadásaiban gyönyörködhettünk. A Néptáncgála egy jó alkalom volt arra, hogy a faluközösség közel érezze magához és felismerje a fontosságát a néptánc nyújtotta esztétikai és művészi élménynek. A mi feladatunk az, hogy felébresszük az emberek életébe a néptánc iránti szeretet érzését, hogy az elkövetkező nemzedék ne csak szemlélője, nézője legyen az ilyen előadásoknak, hanem aktív résztvevője is. A néptánccsoportok előadásait tekintve felidézhettük az elmúlt időket és a különböző tájegységek néptáncait megismerve gondolatban egész Erdélyt bejárta a népes közönség. A fiatalok láthatták, hogyan mulattak régen a fiatalok, az idősebbek pedig nosztalgiával gondolhattak a saját ifjúkorukra, amikor ők is hasonlóképpen mulattak még. A mai rohanó világban már nem annyira van idejük és lehetőségük az embereknek a kikapcsolódásra, szórakozásra, így ez a Néptáncgála egy remek lehetőség volt erre a falubeliek és az elszármazottak, vendégek számára. A falubeli gyerekek és fiatalok amatőr tánccsoportjainak előadása a bizonyíték, hogy nem csak a hivatásos néptánccsoportok gyakorolják a néptáncot, hanem amatőr szinten ők is ápolják és gyakorolják a népszokásokat, néptáncot. A Néptáncgálán résztvett  a Kispipacsok néptánccsoport Székelykeresztúrról, a Forgórózsa néptánccsoport Rugonfalváról,  a helyi gyerekek és fiatalok néptánccsoportja, népdalénekesek, az asszonyok kórusa, illetve a közel 200 néző. E program révén a közösségünk erősebb lett a kulturális és közösségi tevékenységeit illetően, energiát és időt fektetett a hagyományaink, néptáncaink, népzenéink megismerésére, felelősséget érezve azok átörökítésére. Köszönet a rendezvényünk támogatójának, az RMDSZ-nek és Communitas Alapítványnak.

Székelyföld Kapuja Egyesület

Rezi Erika-Gabriella

Pályázati felelős

 Falutalálkozó Alsóboldogfalván

A szülőföld hazavárja gyermekeit olvashattuk a falutalálkozó meghívóján. Nehéz lenne találóbban megfogalmazni egy falutalálkozó lényegét.

Augusztus 17-18-án Boldogfalva a Székelykeresztúri fúvószenekar zenéjére ébredt és a kis pompon lányok mozdulataira tapsolhatott és gyülekezhetett az iskola udvarán.

Köszöntő beszédek következtek egymás után, polgármester, lelkészek, egyesületi vezetők kulturális szakemberek. Szándékosan írtam röviden, mert aki itt volt az mind tudja milyen forróság tett próbára minket, és talán most köszönöm meg mindenkinek, hogy eljött és a nagy meleg ellenére kitartott a megnyitó ünnepség alatt.

Rezi Erika Gabriella, a falutalálkozó szervezését felvállaló Székelyföld Kapuja Egyesület nevében megnyitotta az ünnepségsorozatot, és köszöntötte a jelenlévőket.

 A Balló Zoltán polgármester köszöntője után a falu két lelkésze, László Lehel református és Vida Rozália unitárius lelkészek készítették föl a lelkeket az ünnepre és figyelmeztettek, hogy a gyökerek tartják a fát és a legüdítőbb víz csakis a régen elfelejtett, vagy ritkán látogatott kis falvainkban van.

A Székelyföld Kapuja Egyesület az idén is átadott egy díjat, amit az idén Gagyi Vencel nyugdíjas tanár érdemelte ki a faluban, a faluért végzett fáradhatatlan munka jutalmaként. 

 Ha kél az ég szép hajnala című Gálfalvi Gábor nyugdíjas igazgató tanító által irt munkát, Buzogány Árpád szerkesztő mutatta be, majd a szerző is szólt, kiemelve, hogy megmaradásunk érdekében életbevágóan fontos, hogy értékeinket megtartsuk, és főleg továbbadjuk a következő nemzedéknek.

A helybéli asszonykórus Gagyi Ilka Gyöngyi nyugdíjas tanárnő vezetésével nagyon színvonalas énekes, verses ünnepi műsorral örvendeztették meg a jelenlévőket.

A kultúrházban sokrétű „múlt-jelen” képkiáltást tekinthettek meg az érdeklődők. A múlt képeit a falu adta össze a jelent pedig egyrészt a Székelykapu újság fotói képezték, valamint a Hagyományőrző Forrásközpont által hozzánk eljutott, a profi fotósokból álló csoport által készített képek, köztük a csodálatos panorámakép. A közösen elfogyasztott ebéd és beszélgetés után a boldogfalvi iskolás gyerekek műsorán tapsoltuk vörösre a tenyerünket, majd a Kispipacsok Néptánccsoport profikat is ámulatba ejtő táncbemutatóján tombolhatunk. Elismerem, hogy a technika egy kicsit cserbenhagyott és a fiatalok az utolsó táncot már ritmusérzékükre és a lányok énekhangjára építették föl.

Az Open Stage Székelylend tagjai, a két fiatalember derekasan megdolgozatta a hasizmát mindenkinek és magukat sem kímélték, hiszen elfáradtak rendesen.

Egy kis szünet után a helyi Kőkemény Süti zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Hajnalig szólt a zene a kultúrházban az egyre fogyó emberek után, bár voltak néhányan, akik egy kis privát koncert erejéig énekelgettek a kultúrház előtt.

Vasárnap reggel, a református egyházközség tanácstermében első alkalommal került megszervezésre” Hova tovább Boldogfalva” címmel egy olyan tanácskozás, aminek célja felmérni, áttekinteni és kihasználni a falu adottságait lehetőségeit, hogy a jövő biztosítható legyen, Fodor Hedviga tanárnő közreműködésével. 11 órától ökumenikus istentiszteletre került sor a református templomban.

 Vasárnap reggel, aki úgy gondolta, hogy főzni vagy enni tud, mind ott volt a falu sportpályáján, ahol 8 csapat mérte össze gasztronómiai tudását. A főző csapatok szorgos munkája nyomán csakhamar csodálatos illatok kezdtek terjengeni a focipályán.  

A csapatok gazdag fantáziájáról tanúskodtak a finomabbnál finomabb ételek. Persze nekem könnyű, most utólag barmit mondani, a zsűrinek ott helyben kellett döntenie. Erre az alkalomra külön fölkérte az egyesület  Székelykeresztúr jelesebb gasztronomiai szakembereit : - Lőrincz Márton, Joó Etelka, Kovács Ferenc László személyében és nekik bizony nagyon nehéz dolguk  volt.  Fölsorolom a csapatokat, mert megérdemlik: - A pokol konyhája csapat: Kecskepörkölttel, Lúdas Matyi csapat: Tejfölös csirkeparikás puliszkával, Kőkemény Süti csapat: Jókai babgulyás Kőkemény Süti módra, Újszékelyi Polgármesteri Hivatal: Röfi gombás gulyás, Alsóboldogfalvi Öregfiuk csapat: Babgulyás, Elit csapat: Pacalleves, Kertészek: Bográcsos kertész módra. Agricole csapat: Disznópörkölt salátauborkávval. Az első helyen a Kőkemény Süti szülők es szimpatizánsok végeztek, a második helynek A Lúdas Matyi csapat örülhetet, a harmadik helyen pedig az Újszékelyi Polgármesteri hivatal végzett. A zsűri értékelte a csapatok igyekezetét és külön kiemelte azt a tényt, hogy akár három első díjat is adhattak volna .Az eredményhírdetés után mindenki az üres hasak megtöltésére fordította a figyelmet.

A gyerekek is gyülekezni kezdtek, hiszen most megint ők kerültek a középpontba. Különböző ügyességi próbákban versenyezhettek Gagyi Vencel nyugdíjas tanár vezényletével.

Közben az asztaloknál a felnőtteket is izgalomba hozó sorsolás kezdődött el, hiszen a mini fociversenyt. csapatok készültek összemérni tudásukat.

Nyolc csapat, és a korosztályokat már nem is merem említeni. Hiszen volt ott elég fiatal és az Öregfiúk csapata is a rajtvonalhoz állott. Kemény is izgalmas meccsek következtek, de mindenki ügyelt mindenkire, a játék sportszerű maradt. Volt ugyan egy kis duzzogás, de a játék menete a birok pártatlanságát dicsérte.

Meg volt egy esemény, a piros tűzoltó autó megjelenése. Mivel a program folytatása tábortűzzel összekötött dalolás volt, a tűzoltók is csatlakoztak hozzánk. A mini foci döntője is az ok közreműködésével zajlott le, hiszen a sötétség beálltával az autójuk reflektorai biztosították a fényt. Az Öregfiúk fiatalos lendülettel megnyerték a döntőt, rutinosan es végig nagyon jól játszottak.

Majd később biztonságérzetet adott, az, ahogy a tűzoltók tüzet biztosítottak, köszönet érte mindenkinek (én külön köszönöm Barni édesapjának).

A kezdetben hatalmas tábortűz lassan leégett. A jól sikerült falutalálkozó végét jelző parazsak eloltása után már mindenki hazament, mindenki elvitte a találkozás örömét, és a rendezvény emelkedett hangulatát.

Érzéseimet talán a Karthágó zenekar egyik dala fejezte ki igazán “... úgy-e eljössz meg? Úgy-e eljössz meg? Ha hallod majd…”

Vida Zsombor

 
 
 
 
 
 

XI. Gyermekszínjátszó Találkozó Alsóboldogfalván

 

Az immár XI. alkalommal megszervezett Gyermekszínjátszó Találkozót f. év

 

május 16-17 és 18-án zajlott a helyi kultúrotthonban.

 

16-án Bán Éva-Mária óvónő vezetésével a hagyományos  népi gyermekjátékok

 

bemutatására került sor több mint 100 gyerek részvételével Újszékelyről,

 

Székelyszenterzsébetről, Nagysolymosról, Kissolymosról, Betfalváról,

 

Fiatfalváról és a vendéglátó Alsóboldogfalváról. 17-én az I-IV osztályosoké

 

volt a világot jelentő deszka, míg 18-án az V-VIII osztályosok léptek a színre.

 

Az elemi osztályosok versenyén a  zsüri, melynek tagjai:  Gálfalvi Gábor, Salat

 

Judit, Demeter Éva, Pitó Andrea és Vida Rozália a következő döntést hozta:

 

Előkészítő, I és II osztály kategóriában:

 

I. hely: Okoskák csapat, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I, felkészítő:

 

II. hely: Csillagszeműek csapata, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I,

 

III. hely: Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr, felkészítő:

 

IV. Dicséret: Csillagocskák csapat, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I,

 

A legjobb szereplők: Berei Tamás és Domokos Aletta

 

Különdíjban részesültek a kiváló alakításukért: Nisztor Orsolya, Paniti Péter,

 

Rácz Izabella, Barabás Norbert, Fodor Boróka, Kedei Zalán

 

III-IV osztály kategóriában:

 

I. hely: Gyöngyvirágok csapat, Székelyszenterzsébet, felkészítő: Veres

 

II. hely: Igazságosztók csapata, Székelykeresztúr, Orbán Balázs

 

III. hely: Agyafúrtak csapata, Alsóboldogfalva, felkészítő: Marosi Júlia

 

Dicséret: Furfangosok csapata, Székelykeresztúr, Orbán Balázs Gimnázium,

 

felkészítők: Péter Hajnal és Barabás Erzsébet tanítónők

 

A legjobb szereplők: Mózes Tímea és Gábor Botond.

 

Különdíjban részesültek a kiváló alakításukért: Mózes Csongor, Mircse

 

Katalin, Kibédi Hunor, Rezi Emőke-Melánia.

 

Az V-VIII osztályosok versenyén a  zsüri, Gálfalvi Gábor, László Ildikó, Forrai

 

Tibor, Czerják Orsolya, Bán Éva-Mária a következő döntést hozta:

 

I. hely: Csalóka Péter  csapat, Homoródszentpál, felkészítő: Székely

 

II. hely: Kreatörpök csapata, Székelyudvarhely,  felkészítő: Károly Adél

 

III. hely: Gyöngyvirágok csapata, Alsóboldogfalva, felkészítő: Rezi ErikaGabriella és Favágók csapata Újszékely, felkészítő: Bíró Márta-Anikó

 

Horváth Gizella tanítónő

 

felkészítő: Kakucsi Annamária tanítónő

 

Pap Katalin tanítónő

 

felkészítő: Horváth Gizella tanítónő

 

Margit-Ibolya tanítónő

 

Gimnázium, felkészítők: Péter Hajnal és Barabás Erzsébet tanítónők

 

 Legjobb szereplők: Lakatos D. Szende és André Dávid.

 

Különdíjban részesült a kiváló alakításáért: Mitri Katalin, Buzogány Róbert,

 

Székely Bernadett, Gedő Béla, Mitra Hilda, Gyarmati Delinke.

 

A szervezők köszönik a támogatók: Hargita Megyei Hagyományőrzési

 

Forrásközpont, RMDSZ és Communitas Alapítvány, Újszékely Község

 

Tanácsa, a székelyudvarhelyi Ferences nővérek, Avicoopex, Gas Tours

 

Alapítvány anyagi hozzájárulását, mellyel örömet szereztek a sok csillogó

 

szemű gyermeknek.

 

Jövőre is szeretettel várjuk ugyanitt, ugyanebben a hónapban.

 

Rezi Erika-Gabriella

 
Zeyk Domokos Kistérségünk Szakközépiskolájának névadója

Zeyk Domokos egy ősi erdélyi nemesi család leszármazottja. Apja a XIX. század első felében
királybíró volt Marosszéken. Tanulmányait Kolozsváron, Nagyenyeden, Mosonmogyoróváron és
Berlinben végezte. Mint diák, feljegyezték, hogy nehezen viselte el az iskola szigorú szabályait.
Miután hazatért külföldről, felségül vette báró Kemény Júliát és Marosvásárhelyen gazdálkodott.
Részt vett az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen 1848. október 16-án, majd belépett a székely
hadseregbe. Az erdélyi csatákban Bem tábornok hadsegédjeként főhadnagyi, majd századosi rangban
harcolt. A csatákban kitűnt hatalmas testalkatával, óriási erejével és bátorságával. 1849. július
30-án ő hívta meg Petőfit vacsorázni a Gyárfás Kúriába, mert rokonságban állt a felesége révén a
Gyárfás családdal. 1849. július 31-én ott küzdött Bem oldalán a fehéregyházi csatában. Amikor Lüders
tábornok látta, hogy milyen hősiesen küzd, kiadta a parancsot, hogy élve fogják el. Hogy mi történt a
továbbiakban, megtudhatjuk a héjjasfalvi emlékművön található versikéből:

Kozákok ezre közre fogta,

Hogy élve ejtsék foglyul őt,

Ő küzd, magát meg nem adva,

Aztán saját szívébe lőtt.

Segesvár és Székelykeresztúr között nagyon sok 48-as emlékhely van, de Zeyk emlékhely
1994-ig csak Héjjasfalván volt. Ott is csak részben, mert Zeyk mellett a többi tisztnek is emléket
állít az 1901-es emlékmű. Székelykeresztúron 2001. szeptemberében megalakult a Zeyk Domokos
Szakközépiskola, a volt Tanítóképző és a későbbi Gyermekotthon épületében. Zeyk Domokos nevét
először a Gyermekotthon és a hozzá tartozó iskola vette fel 1994-ben Beder Tibor főtanfelügyelő
javaslatára. Valószínű, Beder Tibor arra gondolt, hogy legyen egy 48-as emlékhellyel több
Székelykeresztúron. Zeyk Domokos, akiről keveset tudunk, megérdemelte az utókortól, hogy egy
iskola viselje nevét.

2007. január 19-én az iskolában könyvismertetőt tartottunk, amelyre meghívtuk Bölöni
Domokos írót és Hadnagy József költőt. Erre az alkalomra Hadnagy József írt egy verset Zeyk
Domokos címmel, amelynek idézem az utolsó sorait:

Harminc kozák és egymaga.

Pajzsként mellén csak a szíve.

Nem döfhették át – nagyobb az,

mint acélkard villámíve.

Mit üzen Zeyk Domokos azon diákoknak, akik naponta elmennek mellette? Azt, hogy
legyenek erősek, bátrak és úgy küzdjenek a mai nehéz körülmények között, mint ő tette a
szabadságharc idején. Készüljenek fel az életre, legyenek jó értelmiségiek, jó szakmunkások, hogy
legyenek megbecsülve és tudjanak beilleszkedni a gazdasági – társadalmi tevékenységekbe. Legyenek

gerinces és becsületes emberek ebben a gazdasági, politikai és erkölcsi válságban szenvedő világban.
Ne próbálják utánozni a csalókat és gazembereket, akiket csak a pénz érdekel és csak ideig-óráig
élnek jobban, de lelkiismeretük nem tiszta. A történelem bebizonyította, hogy minden korszakban
meglehetett maradni embernek. Hát maradjunk meg, ahogy azt Zeyk Domokos is tette!

Kedves fiatal diákok, én hiszem, hogy Zeyk Domokos egyetértene velem ha élne. Ha ő írta
volna ezt az üzenetet, megosztanátok-e?

Bartos László, a Zeyk Domokos Tehnológiai Líceum (szakközépiskola)volt igazgatója.
 
 
 
Hogyan látod a falut?

Egy fotósorozatot szeretnénk indítani, amely lényege a falunk bemutatása képekben. Bármilyen a faluról vagy a környékéről készült fotót szívesen látunk. Lehet akár valamilyen eseményről is készíteni. A képek közül minden hónapban egy a "Székelykapu" újságunk címoldalára kerül, a többivel pedig - reményeink szerint - egy vándorkiállítás keretén belül ismerkedhetünk meg.

A képeket a  vidazsombor@gmail.com és a rezierika@hrline.ro e-mail cimmekre várjuk.

 

A fejlődés nem a javakkal kezdődik…..

 

Miért is szeretnénk, ha az egyesület megjelenne a világhálón? Tetszik vagy nem, de a nagy rohanás ebben az irányba tart. Szándékunk szerint és ebben számítunk minden boldogfalvi lakósra, a jó oldalát és a hasznos információszerzés lehetőségét tapasztalhatjuk meg így együtt.

 

A Székelyföld Kapuja Egyesület által jelzett honlapon, helyet kapott mindkét történelmi egyházközség, egy falutörténet és egy sport „kapu” is.

 

Az egyházközségek „kapuja” felölel minden olyan tevékenységet, amely a lelkészi és gyülekezeti munka hátterét képezik: prédikációk, bibliamagyarázat, egyházközségi programok bővebb kidolgozása, egyházközség történet és természetesen az aktuális hírek.

 

Az egyesület oldala is hasonló módon működik, de ide várunk minden kedves érdeklődőt, aki a falu érdekében szeretne tenni valamit. Rövid írások, ötletek, javaslatok és természetesen a falu akár valamelyik rendezvényét, eseményét bemutató írást szívesen látunk az oldalon. Nem titkolt szándékunk, hogy a fiatalabb generációt „munkára” serkentsük. Íme néhány ötlet, hogy milyen irányban gondolkodunk: Power Point-os bemutatók szerkesztése, fotósorozatok összeállítása, falutörténet kutatás és minden olyan írásos vagy szájhagyomány által fönnmaradt érték megőrzése, amely Alsóboldogfalva múltját, jelenét és jövőjét határozza meg. Természetesen nem ragaszkodunk az ötleteinkhez, nyitottak vagyunk minden újításra, amelyek az egyesület és a falu érdekeit szolgálják.

 

A sport „kapu” egyelőre fejlesztés alatt áll. Itt szeretnénk bemutatni azokat a sporteseményeket és sikereket amelyek, szerintünk szerves részei a falunknak. Helyet kap majd az aktuális foci eseménytől kezdődően a helyi szervezésű asztalitenisz bajnokság vagy minifoci „csata”. Olyasmiben is gondolkodunk, hogy akár kis riportok alakjában a focibajnokság eseményit közétennénk.

 

A honlapon található még egy fotóalbum ahová az épen aktuális eseményekről kerülnek föl képek. A szűkös hely miatt minden képet nem tudunk közétenni de, ha valaki igényli, akár a vendégkönyvben jelzi vagy a kapcsolattartó személyeken, keresztül megkaphatja a többi fotót is.

 

A hírek, ahogyan benne van a nevében az aktualitásokat, fogják hordozni és jelezve lesz, hogy bővebben melyik „kapu” alatt kell majd keresni.

 

Szeretnénk, ha minél többen föliratkoznának a honlap hírlevelére, hogy a frissítésekről és a hírekről könnyebben tudomást szerezhessenek.                                            Vida Zsombor

 

A SZÉKELYFÖLD KAPUJA EGYESÜLET már 1995 óta létezik az alsóboldogfalvi református egyház mellett. Eddig nem működött semmilyen területen, csak létezett. Egy kisebb csoport együttműködésével felújítottuk, újraszerveztük, s most 2006-tól jogilag működőképes egyesület. Ez a megnevezés: Székelyföld Kapuja, nem véletlen, hiszen Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című művében falunkat így nevezi meg, s ez a kapu nyitja meg a délről érkezőknek a kultúrájában gazdag, hagyományőrző és -teremtő Székelyföldet. Épp ezért szükségét éreztük annak, hogy falunkban is létezzen egy mozgató erő, egy minden területet összefogó kapocs, amely azon munkálkodjon, hogy faluközösségünk méltán a Székelyföld Kapuja legyen. A kulturális és ifjúsági élet, az oktatás, a hagyományápolás, egyházak, sport, településfejlesztés terén megnyilvánuló kezdeményezések egy közös célt, eszmét követve kell, hogy megvalósuljanak. Egyesületünk célja a falunk kulturális, anyagi-infrastrukturális, és szellemi fejlesztése az európai normáknak megfelelően, ugyanakkor megőrizve az önazonosságát és kezdeményezőkészségét. Sajnos a tapasztalat azt igazolja, hogy ebben a mai rohanó életben, amikor olyan nehéz a megélhetés, mindenki csak arra tud gondolni, hogy saját biztonságát megteremtse. Jelen pillanatban nincs kiforrott közösségi élet a településünkön, nagy a széthúzás, az érdektelenség minden területen, a helyi kezdeményezéseket nem támogatják a lakosok a megfelelőképpen. Ezt hivatott orvosolni az egyesület, arra törekedve, hogy az összefogás és az együttműködés szellemében álljunk ki egymás mellett, támogassuk és segítsük egymás elképzeléseit, kezdeményezéseit, tegyük ismertté az egyesületet, legyen fontos számunkra a Székelyföld Kapuja Egyesülethez való tartozás. Már a ’95-ös alapító okirat olyan időtálló tevékenységi feladatkört állapít meg amelyet érdemes szem előtt tartani és követni a jövőben. Ezek a következők:

  1. Anyagi segítségnyújtás az oktatási és kulturális intézményeknek, egészségügyi, vallási és közigazgatási szerveknek, annak érdekében, hogy szervezzenek kulturális, nevelő és szociális jellegű tevékenységeket.
  2. Gyerekek, idősek, hátrányos helyzetűek, mozgássérültek, illetve bármely segítségre szoruló fizikai személy vagy intézmény támogatása Alsóboldogfalván.
  3. Néphagyományok ápolása, önismeret fejlesztése
  4. Modern tudományok terjesztése
  5. Szokások feltérképezése és népszerűsítése
  6. Népművészeti körök szervezése
  7. Testvértelepülési kapcsolatok kialakítása és ápolása az országon belül, illetve külföldről
  8. Kulturális összejövetelek, megemlékezések szervezése
  9. Faluturizmus beindítása és fejlesztése
  10. Szociológiai tanulmányok készítése
  11. Templomok és iskola történetének kutatása és népszerűsítése
  12. Falumúzeum létrehozása, falumonográfia készítése

Ezen tevékenységtípusokat az újraszervezés során még kiegészítettük az

  1. Ifjúsági és sporttevékenységek támogatása
  2. Kulturális és ifjúsági projektek megtervezése és levezetése
  3. Nyomtatványok, népszerűsítő anyagok, audiovizuális anyagok szerkesztése
  4. Internet hozzáférés biztosítása

pontokkal, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a fiatalok közösségi életbe való bevonása nagyon fontos egy kistelepülés érdekében, ugyanis azt szeretnénk, hogy ezek a fiatalok, annyira fontosnak tartsák a szülőföldjüket, hogy szakmát tanulva itthon hasznosítsák ismereteiket. Az sem elhanyagolható, hogy információs társadalomban élünk, így biztosítani kell az egyének számára a gyors információhoz jutás lehetőségét.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Székelyföld Kapuja Egyesületnek az a küldetése, hogy hozzájáruljon egy erős civiltársadalom kialakulásához, hogy együttműködve, saját erejére támaszkodva legyen képes az önmegvalósításra. Egy közösség megtartó ereje a kultúra, a közös szokások, a hagyományok megőrzése, addig nem is lehet közösségi életről beszélni amíg a település minél több lakója be nem kapcsolódik, akár mint szervező, akár mint résztvevő a közösséget összetartani hivatott rendezvényekbe. Szükség van arra, hogy legyen kulturális élet egy településen, fejlődjön szellemileg a közösség, a megnövekedett életszínvonal szerint legyen infrastrukturális fejlődés is. Nagyon sok munkába és talán évekbe is beletelik amíg elmondhatjuk, hogy a nagy többség igényli a kultúra fogyasztását, s ezt csak  kitartó, áldozatos munkával lehet elérni. Ha az ember addig el nem csügged, és fel nem adja a harcot, akkor pár év alatt el lehet érni, hogy a településen kialakuljon egy virágzó kulturális és közösségi élet, hogy a lakosság  nemcsak a saját érdekeit követi, hanem a közösségi tevékenységekből is kiveszi a részét.

 

Hírek

 

 

 

 

  • Meghívó
    2015-08-21 03:36:52

    Alsóboldogfalván elvetik a sulykot, augusztus 29-én, szombaton.

  • Meghívó
    2014-10-29 07:46:59

      Meghívó

    A Székelyföld Kapuja Egyesület szeretettel várja

    az 1914-es háborús emlékmű felújításának alkalmából tartandó megemlékezésre.

    Az ünnepség november 9-én vasárnap délután 14 órakor kezdődik a helyi református templomban istentisztelettel, majd azt követően megkoszorúzzuk a felújított emlékművet

    Székelyföld Kapuja Egyesület

  • Vezetőtanácsi gyűlés
    2014-08-21 16:11:46

    Szombaton délután 17 órai kezdettel, vezetőtanacsi gyülésre kerűl sor az unitárius egyházközség tanácstermében. Tájékoztató fog elhangozni az emlékmű felújításának munkálatairól és megbeszélésre kerül sor a felavatási ünnepség megszervezéséről.

    Székelyföld Kapuja Egyesület

  • Emlékmű felújítás
    2014-07-14 08:40:49

    Jövő hét, 21-től a falu központjában taláható háborus emlékműnél elkezdödnek a felújítási munkálatok az esetleges kellemetlenségekért előre is elnézésüket kéri a Székelyföl Kapuja Egyesület.

  • Emlékmű felujítás
    2014-06-18 19:48:37
    Tisztelt alsóboldogfalviak!
    A hősi halottak emlékét minden helységben megőrizték, így Alsóboldogfalván is. Sajnos az idők során az emlékmű talapzata körüli beton és a vaskerítés erősen megrongálódott. A Székelyföld Kapuja Egyesület az Önkormányzat és a két Történelmi Egyház az első világháború kitörésének 100.évfordulója alkalmából az első és második világháborúban elesett hősi halottai tisztele...tére felszeretné újítani az emlékművet. A felújított emlékmű avatására 2014 november 9-én kerül sor. A felújítás magába foglalná az új kerítést , a kerítésen belüli betonozást, az emlékoszlop megtisztítását és az emlékhely megnagyobbítását, két tujafenyő ültetése végett.
    A falu lakossága büszke lehet arra, hogy méltó környezetben emlékezhet meg hősi halottairól úgy mint más helységekben Európa szerte. Mivel az Egyesületnek nincs elegendő anyagi forrása, ezért a faluközösség segítségét, támogatását kérjük.
    A pénzgyűjtésre 2014 június 21 illetve 22-én kerül sor. Az adakozók névsora bekerül az egyházak emlékkönyvébe.
    Székelyföld Kapuja Egyesület, Alsóboldogfalva 2014 június 17.
  • Meghívó
    2014-03-10 07:04:19

     Az Alsóboldogfalvi Unitárius Egyházközség Hiterősítő hetének programja

    Az istentiszteletek este 18 órától lesznek a helyi unitárius templomban.

    (a vendéglelkészek névsora az unitárius egyházközség menű alatt)

  • Megemlékezés az 1848-as foradalomról
    2014-03-10 06:57:58

    Szombaton délelöt 11-órai kezdettel istentisztelettel összekötött ünnepséget tartunk az 1848-as szabadságharc emlékére. A szószéki szolgálatot a helyi református lelkipásztor , László Lehel végzi. Az ünnepség után Bartos László tart előadást a *rendhagyó történelemóra* keretében.   Március 15 a bátorság ünnepe cimmel.

  • Nőnapi összejövetel
    2014-03-09 10:40:37

    Mindenkit szerettel várunk 2014.03.08 délután 14-órától, az Alsóboldogfalvi kultúrotthonba ahol a hölgyek felköszöntése után a kosaras bál két színdarabját adják elő majd zenél a Kőkemény Süti zenekar.

Asztali nézet