Vidékünk hallhatatlan lámpásainak szellemi és anyagi örökségce
„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg. (Kölcsei Ferenc)
Fontos, hogy időnként megemlékezzünk nagyjainkról, hogy ne kopjanak ki az emlékezetünkből, maradjon örökségük követendő példának a köztudatban. Én meg vagyok győződve, érzem, hogy egy Pap Mózes, Balázs Ferenc, Pécsi Simon és sok más nagynak az élete, tevékenysége, szellemisége, világító ereje átadódott generációról generációra napjainkig. Kik a nagyjaink? Azok a jeles személyiségek, akik kimagasló tevékenységükkel szolgálták a közösséget és a mai napig lélekben közöttünk vannak, igazi példaképeknek. Számomra természetes, hogy nemcsak ismert személyekre kell gondolnunk, akik szellemi téren alkottak nagyot, hanem azokra a közösségekre, akik önfeláldozó munkával főleg anyagi örökséget hagytak ránk. Elsősorban régi, időtálló építészeti, művészeti alkotásokról van szó, amelyek szerepelnek a továbbiakban. A történelemben legtöbbször csak a nagyokról írnak és megfeledkeznek a hétköznapok embereiről, akiknek kitartó munkája nélkül nem lehetne írni még a vasárnapokról sem.
Felteszem a kérdést, hogy még aktuális–e Kölcsei Ferenc és Orbán Balázs üzenete XXI. században, amikor néhány óra alatt eljuthatunk a Világ bármely részébe és láthatunk nagyobb városokat, templomokat, múzeumokat, barlangokat, folyókat, hegyeket, híresebb emberek szülőfalúját, városát? Vagy csak az kell, ismerje szűk hazáját, akinek nincs lehetősége, ideje, pénze, vagy nem szeret utazni? A jelenlegi szólás és gondolkodás szabadságának világában mindenkinek megvan a véleménye.
Orbán Balázs, a” legnagyobb székely” példát mutatott nekünk a szülőföld szeretetében és megismerésében. Szerinte a „véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület a szép Székelyföld az, amely legkevésbé van ismerve, melyről magunk is a legkevesebbet tudunk”. Én is nagy csodálója vagyok Keresztúr vidékének, a Székelyföld délnyugati részének, amelyet a legjobban ismerek. Véleményem az, hogy, legalább a közvetlen szülőföld megismerésében kell követnünk őt, tehetségünkhöz mérten, a mi szintünkön. Mi arra vállalkozunk csupán, hogy újra felfedezzük az általa leírtakat és összehasonlítsuk a mai állapotokkal. Sokan úgy vannak, hogy elmennek az ország más tájaira, vagy külföldre, ott megismerik a helytörténeti, turisztikai értékeket, de azokat a tárgyi és írott bizonyítékokat, amelyek a közeli falvakban vannak, nem ismerik, és nem tudják értékelni. Lehet, hogy fordítva is igaz, hogy sokan tervezik meglátogatni székelyföld turisztikai látnivalóit, de nem ismerik teljesen az övéket. A helyi tárgyi és szellemi maradványok megismerése és értékelése hozzájárul annak a felismeréséhez, hogy a mi vidékünk emberei a múltban és a jelenben is hozzájárultak az általános fejlődéshez. Nem voltak szegényebbek hőstettekben, mint más tájak emberei . A már említett értékek sok véráldozatra utalnak. A szép házak, iskolák, templomok pedig a kitartó munkára.
Nagygalambfalván a XVI. sz. közepén létezett iskola és oktatás. A XV-XVI. sz. fordulóján két galambfalvi diák neve feltűnik a krakkói egyetemen. Plébániája a jelentékenyebbek közé tartozott, ugyanis 1333-ban Jakab papja 6 régi banális egyházi adót fizetett. A hajó román stílusban épült a XII. században, a szentély a XIV. században gótikus stílusban, míg a torony a XV. sz. második felében épült. Nagyon értékes a templomban lévő 3 falfestmény: Szent Erzsébet füröszti a betegeket, a trónon ülő Jézusáldásra tárja kezeit Mária fölé és Szent Dorottya a gyermek Jézussal. A falu határában még megtalálhatók egy régi vár romjai és az elgátolt Rák tava. Nagyjai közé tartozik: Sebesi Jób költő, néprajzos, Feleki Miklós színész, drámaíró stb. Felteszem a kérdést, hogy befolyásolja-e a mai Galambfalva életének sokoldalú fejlődését, hogy már a XV. században külföldi egyetemre jártak diákjai és a plébánia a nagyobbak közé tartozott? Szerintem igen. Nézzük meg a falut, és meglátjuk, hogy mennyire fejlettebb sok más faluhoz viszonyítva. De miért? Mert az iskola, oktatás-nevelés, a kezdeti fény, energia érezteti a mai napig a hatását. Minden mindennel összefüggésben van.
Székelyszentmihályon 1333-ban volt egy központi anyaegyház két pappal és öt hozzátartozó faluval. Aki nem tudja, hogy anyaegyház volt, csodálkozik, hogy a kis falucskának miért van akkora temploma. Szentmihályon van négy vértanú emlékműve. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején, a vajdaszentiványi ütközet után, a forradalmárok egy része a martonosi paphoz menekült, de fogságba kerültek, Szentmihályon megkínozták és megölték őket. 1989 előtt kevesen tudták, hogy hol van az emlékmű, mert szándékosan hagyták, hogy benője a bozót, hogy ne tüntesse el az akkori hatalom, mert a vértanúk románok áldozatai voltak. A változások után kitisztították a környezetét és a falu lakói leróják tiszteletüket március idusán.
A két Kadácsban az utolsó árvíz előtt még volt két fedeles híd 1864 és1829-ből. Orbán Balázs szerint Udvarhelyszéken a Nyikó mentén volt a legtöbb fedeles híd. Ezek a hidak a fiatalok szórakozását szolgálták. Ott mulattak, táncoltak, játszottak társasjátékot 1911-ig, amikor felépült a „faluháza”.Tehát ezek a hidak pótolták a mostani kultúrotthonokat, városi kávéházakat. Szénahordáskor a megrakott szekér szénával is be lehetett alája állni, ha a gazda úgy látta nem ér haza, míg elkezd esni. A 2005-ös nagy árvíz megrongálta a két fedeles hidat. A régi fedeles hidak emlékére Kiskadácsban egy új fedeles hidat építettek.
Többször gondolkoztam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy az úgynevezett” kicsi eldugott” falvaknak sokkal nagyobb szerepük volt régebb, több híres személyiséget „adtak”, mint a központi fekvésű mai települések. Példának okáért elsőnek megemlítem Székelyszentmiklóst. Itt született Tiboldi István tanító, költő, Kriza János gyűjtőtársa, abban az évben, amikor elhatározta a homoródalmási zsinat egy unitárius gimnázium építését Székelykeresztúron. Többek között itt született, Farkas Dénes unitárius lelkész esperes. Tiboldi István állatorvos, tudományos szakíró, Szentannai Sámuel, aki Karcagon volt iskolaigazgató 21 évig. Sokan nem tudják Karcagon, hogy hol is van Szentannai Sámuelnek a szülőfaluja. Azok tudják, lehet mások is, akik jelen voltak, amikor közösen a Zeyk és a karcagi iskola vezetősége és tantestületének egy része leleplezett egy emléktáblát Szentannai szülőházán. Ha megtudják, gondolom ők is elcsodálkoznak, hogy ez a kicsi”eldugott” falucska „adta” nekik a híres tudóst, kutatót, mezőgazdász szakírót és iskolaigazgatót. Az oka szerintem az, hogy ezeknek a falvaknak, a történelem folyamán nagyobb jelentőségük volt, mert a települések inkább védettebb, helyen voltak, fő utak sem mindig ott voltak ahol ma. Többgyerekes családok voltak és szükség volt, hogy azok, akiknek nagyobb tehetségük volt a szellemi munkához „kirepüljenek” a keresztúri, majd a kolozsvári gimnáziumokba. Egyesek külföldön folytatták tanulmányaikat és sokan közülük visszatértek vidékükre és tanítói, tanári, papi, hivatalnoki állásokat töltöttek be. Ha Székelyszentmiklóst veszem alapul elmondhatom, hogy van egy elméletem arra, hogy miért adott ez a kicsi falucska annyi híres embert Magyarországnak, Erdélynek, s azon belül a székelységnek. Innen származik Tiboldi István iskolamester, aki, Szentgericén tanított, de el kellett hagyja a falut a versei miatt, amelyekkel a falu népének erkölcsi magatartását akarta „javítani”. Visszakerült a szülőfalujába és a két Kedébe tanítani. Szentannai Mózes, aki fizika –kémia szakos tanár volt Segesváron, szintén a falu szülötte, a „Nyikómente az ezredvégen „című könyvében összehasonlítva ezt a falut a Nyikómente többi falujával azt állapította meg, hogy a lakosság számával arányosan, itt sokkal többen végeztek felsőbb fokú iskolát, mint a többi Nyikó menti faluban. El tudom képzelni, hogy egy értelmes, jól felkészült lelkes, hivatástudó tanító volt Tiboldi István, aki megkövetelte a diákjaitól a komoly, kitartó tanulást. Amikor ezek a gyerekek szülők lettek, ők is megkövetelték a gyerekeiktől az iskolába járást, a komoly tanulást. Az 1989-es forradalom után a kedei templom falára emléktáblát helyeztek, egy ünnepség keretén belül, amelyen részt vettek a környék diákjai és tanárai is.
Ha egy kicsit keletebbre megyünk, találunk egy kis eldugott falut, Tordátfalvát (115 lakos), amely szintén sok jeles embert „adott” közeli és távolabbi térségünknek. Többek között megemlítem Pap Mózes tanárt, akinek az igazgatása alatt épült fel a gimnázium főépülete. Sokoldalú ember volt, mert azon kívül, hogy tanított, igazgatott, épített, gazdálkodott. Számos írása jelent meg a korabeli unitárius és más székelyföldi lapokban. Egyik alkalommal elmentem egy pár diákkal, hogy keressem meg a házát, amelyben született. Sokat kérdezősködtünk, amíg egy idős embernek eszébe jutott, hogy gyerekkorában mondták, hogy jött Keresztúrról a Pap tanár. Megmutatta a birtokot, amelyen gazdálkodott és kb., hogy hol volt a háza. Nemcsak szülőfalujában, hanem Keresztúron is gazdálkodott. Folytathatjuk a névsort Gombos Sámuel paptanárral, Boros Jenő tanár igazgatóval, Derzsi Károly unitárius lelkésszel, tanárral, Dr.Boros György unitárius püspökkel, egyházi íróval. Orbán Balázs azt írja a Székelyföld leírásában, hogy Tordátfalva a gyümölcsfák óceánjába fekszik. Vajon a sok vitamin, vagy a szilvapálinka volt az oka a sok jeles tanulónak? Gondolom inkább az a tény, hogy a családokban sok volt a gyerek (Papék is ötön voltak testvérek) és kevés volt a mezőgazdasági terület. Úgy jegyeztem meg a falut egy kicsit sarkítva, hogy amikor beereszkedtem kerékpárral a központba az első kerék nekiment a völgy másik oldalának.
Csehétfalva szintén egy jelenlegi félreeső falu. De amikor a Firtos vára virágzó korszakában volt és a monda szerint a vár cselédjei Cselédfalván laktak, akkor a falu központibb helyet foglalt el. Nagy csodálója vagyok Balázs Ferencnek, akinek a családja innen származik. A 90-es évek közepén elmentem a kerékpáros csapatommal, megkeresni Balázs Ferenc családjának ősi fészkét. Akkor még megvolt a régi ház nagyon elhagyatott állapotban. Az udvart sem gondozta senki, benőtte a csalán és a gaz. A múzeum igazgatója azt mondta, hogy a házat be akarták hozni Keresztúrra, de olyan állapotban volt, hogy nem lehetett megmenteni. Mi, akik akkor ott voltunk még legalább láttuk az ősi fészket. Nekem nagy öröm volt látni egy Balázs Ferenc ereklyét. Nagyszerű ember volt, tevékenységének a nyomát a mai napig látni vélem az emberek életének minden területén a kistérségben. Balázs Ferenc, miután elvégzi Kolozsváron a teológiát sikerült ösztöndíjjal folytatni tanulmányait Oxfordban és Berkeleyben, majd „bejárja a kerek világot”. Ez a nagy tudású ember miután hazajön világkörüli útjáról bentlakási felügyelő lett a keresztúri gimnáziumban. A nevelő tevékenysége során sokat tudott mesélni a diákoknak azon országokról, amelyekben járt, felkeltette az érdeklődésüket a tudás iránt és pap létére igazi vallásos szellemben fejtette ki tevékenységét. A vallásos nevelés céljának a legfontosabb követelményt a szeretetben határozta meg. De nemcsak a diákok körében fejtette ki tevékenységét, hanem az unitárius térség (Gagymente, Nyikómente, Homoródmente) fiataljai között is. Tanfolyamokat szervezett vidékenként, amelyekre egyszerre kétszáz fiatal is megjelent. Előadásokat a meghívott tanárok, írók, papok tartották. Előadásokat tartottak gazdasági kérdésekről, népjólétről, szépségről, vallásosságról, népművészetről, szeretetről és vallásosságról. Vasárnapi Ifjúsági napokra is sor került, amelyre meghívta többek között Szentimrei Jenőt és Tamási Áront. Amikor e színvonalas tevékenységéről olvastam azt éreztem valósággal ott szerettem volna lenni a hallgatók között. A diákokon és a fiatalokon kívül hozzájárult a felnőtt lakosság műveléséhez is. Hozott Amerikából két filmvetítő gépet és filmeket, amelyeknek a kezelésére megtanított két embert, akik, az unitárius papok szervezésével mentek faluról falura szekérrel, vetíteni a lakosságnak. El tudjuk képzelni, hogy milyen szerencsés volt az Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr és vidéke, hogy Balázs Ferenc itt élt és tevékenykedett hat évig. Innen került Mészkőre papnak. Manapság is szükség lenne sok Balázs Ferencre. Lehet, hogy itt vannak közöttünk, de más korszakban, más feltételek mellett, más eszközökkel és módszerekkel járulnak hozzá a nép neveléséhez, de az értékelésük később történik meg.
Tarcsafalva is adott a magyarságnak, székelységnek néhány jeles személyiséget. Megemlítem a Pálffy János államtitkárt, tanulmányíró tanárt, politikust, újságírót, írót, Simén Domokos unitárius teológiai tanárt és Benczédi Sándor tanítót, szobrászt, főiskolai tanárt. Azért, hogy csak néhány embert említek, meg nem jelenti azt, hogy a többi ember, aki ott lakott, lakik nem fontos a társadalom számára. Ők azok, akik felnevelték e szülötteket és a többi ott született gyereket, felépítették a házaikat, hogy legyen ahol lakniuk, előállították a szükséges anyagi javakat, adót fizettek, megőrizték a szokásaikat, hagyományaikat, megállták a helyüket a szürke hétköznapokban, de tudtak ünnepelni is. A történelem során, amikor szükség volt, részt vettek a forradalmakban, háborúkban, sokan feláldozták életüket a hazáért. Mindenkinek, függetlenül attól, hogy gazdálkodott, vagy tovább tanult megvolt a szerepe és fontossága.
Nem hagyhatom ki a Nyikó jobb oldalán fekvő a ma lélekszámban kicsi Bencédet sem. Nekem úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy ez egy olyan falu, amelyben ősszel, ha mész a járdán potyognak a diók a fejedre, mert amikor ott jártam ez történt. De nem ez a fontos, hanem az, hogy Innen származott sok jeles ember a múltban, akik mesze földön is híressé tették a falut. Említsünk meg egynéhányat a „legnagyobb lámpások” közül a rendelkezésre levő könyvészet alapján. Már a XVI. században híressé tette a falu nevét „Bencédi” Székely István krónikaíró és reformátor. Gyallai Pap Domokos szintén Bencédi születésű író, gimnáziumi tanár Kolozsváron, újságíró és szerkesztő. Érdemes elolvasni legalább az életrajzát, amelyből megtudjuk, hogy a legolvasottabb író volt a két világháború között, legalábbis ezen a vidéken. Továbbá megemlítem Benczédi Gergely pedagógust, írót, Benczédi Pál történészt és Vasas Samu tanárt és néprajzkutatót.
Ha Udvarhelyre megyünk, vagy onnan jövünk, haza sokszor nem nézünk az agyagfalvi emlékmű felé, vagy ha igen nem jut eszünkbe, ami ott történt, pedig az egy szent hely, ahol évszázadokon keresztül fontos törvények, döntések születtek. Többek között itt határozták el a székelyek 1848 októberében, hogy harcolni fognak a szabadságért. A múlt rendszerben is voltak bátor emberek, akik cselekedtek, hogy az utókor ne feledje el azokat, akiknek a harca (más korszakok embereinek a harca mellett) hozzájárult a mai, viszonylag független, szabad társadalom kialakulásához. Azért viszonylagos, mert a függetlenségnek, szabadságnak, demokráciának mindig vannak ellenségei, tehát minden korszakban őrizni, védeni, harcolni kell ezekért az értékekért. Kopjafa állt az emlékmű helyén mielőtt felavatták. A szoborcsoport felállításának hosszú története van. Akit érdekel, nézzen utána. Én csak azt szeretném elmondani, hogy mennyire leleményes a székely. Kész volt az emlékmű, de a hatalom nem engedte feltenni az emlékműre azt a szöveget, amelyet az eredeti kiáltványból vettek. Kiadták a parancsot, hogy be kell olvasztani a táblákat, de a szervezők nem olvasztották be, hanem elásták.1990-ben előkerülnek a földből az elásott táblák, amelyeket megtekinthetünk mi és az utódaink, ha nem ismétli meg magát a történelem. Addig, amíg Székelyudvarhelyre, vagy Székelykeresztúrra érünk „Áldó imádság mellett” gondoljunk reájuk.
Ki gondolná azt, ha nem olvasná, hogy éppen egy Rugonfalv -i fészekből „repül” ki a Kis család István nevű fia, (Rugonfalvi Kiss István néven ismert), a székelykeresztúri és Székelyudvarhely gimnázium diákja, hogy később a debreceni történelmi intézet tanára és igazgatója legyen.
Úgy, mint minden vidéknek, Hargita megye dél – nyugati részén elterülő falvaknak is van múltjuk és az események sorsát nagyban befolyásoló híres személyiségeik. Ezek közül megemlítjük a szenterzsébeti Pécsi Simont, szombatos egyházalapító, aki Pécsen született szegény családból, de tehetsége és szorgalma révén bekerült a kolozsvári unitárius gimnáziumba, ahonnan, tanulmányai befejeztével Szenterzsébetre került tanítani, az akkori „híres unitárius gimnáziumba”. Annyira híres volt, hogy az unitárius vidék gyerekei Székelyszenterzsébetre mentek iskolába. Támogatók segítségével külföldi „akadémiákra” ment, hogy tökéletesítse nyelvtudását. 17 nyelvet ismert. Bethlen Gábor a legnagyobb erdélyi fejedelem titkára volt. Ő alapította meg a székely szombatos vallást.70 falu híveit térítette erre a hitre köztük természetesen vidékünk falvait is.
Pécsi, prédikációkat írt és énekeskönyvet szerkesztett, amely 201 éneket tartalmazott. Miután hamis vádak alapján kegyvesztett lett a fejedelemnél, börtönbe is kerül, birtokait elveszíti és csak a szenterzsébeti marad meg. A szenterzsébeti unitárius gimnáziumot is átalakítja szombatos iskolává és miután nem sikerül a bevett, elfogadott vallások közé felsorakozatni a szombatost az iskola is lehanyatlik.
A székely magyar szombatosokat több évszázadon keresztül üldözték, vagyonaikat elkobozták és nagyon sokan külföldre menekültek. Az utolsó szombatos falu Bözödújfalu volt ahonnan a falu elárasztásakor a lakósok 52 településre szóródtak szét. Gondolom nincs semmi összefüggés abban, hogy épp a szombatos falú kerül, erre a sorsra. A híresei közül még megemlítem Nagy Géza művelődésszervezőt, Abódi Nagy Béla festőművészt és Dr. Molnár Béla biológust
Alsóboldogfalva is büszkélkedhet néhány híres emberrel, akik itt születtek. A falu „neves” emberei közül megemlíthetjük Pap Sámuel botanikust, Dr. Pap István egyetemi tanárt, Balogh Dénest a Székely Népi Együttes alapító tagját, népdalénekest és Lőrincz Albert költőt. Ugyancsak alsóboldogfalvi volt Bán Péter a Székelykeresztúri Gimnázium első tanítója.
Betfalván született Tompa László, de miután elvégezte a jogot Székelyudvarhelyen kap állást és ott fejti ki tevékenységét haláláig, mint szolgabíró, főlevéltáros, költő, műfordító és lapszerkesztő. Udvarhelyen a Tompa László út 10 szám alatt van az emlékháza, amely őrzi levelezéseit és a kiadatlan kéziratát. Gondolom, hogy sokan megnézték, nemcsak betfalviak, hanem keresztúriak is, mivel Betfalva közigazgatásilag keresztúrhoz tartozik. Ugyancsak Betfalván született Agyagfalvi Hegyi István, aki szintén szülőfalujától távol élt és tevékenykedett. Betfalvi származású Szakács Mózes Székelyudvarhelyi Gimnázium tanára és Szécsi Ferenc lelkész, teológiai oktató. Épített hagyaték a XIX. századi barokk stílusú Sebestyén és Bíró Kúria.
"Egy ily félreesett és elrejtett falucskában, minő Medesér is, ugyan mit kereshet a kutató? Kérdhetné a kényelem embere. Pedig az igénytelen kis faluban is találhatunk becses régiségeket, és annál több, múlt idők emlékvirágai ékítette helyet környékén; mert meggyőződtem, hogy a classicus Székelyföld minden tája gazdag a múlt emlékeiben, csak ne restelljük az azok felkutatására szükséges, de élvezettel kárpótló fáradságot."(Orbán Balázs) Megemlítem a kazettás mennyezetű műemlék templomát egy 1496-ban öntött haranggal. Jelenleg a falu a gyümölcsfák óceánjában fekszik, mint Orbán Balázs idején Tordátfalva. Jó termés idején a szomszédos falvakból mennek felvásárolni a gyümölcsöt. A falu, míg jelenleg unitárius templomában Dr. Kiss Elek unitárius püspöknek, egyházi írónak és műfordítónak emléktáblát állítottak. Megemlítem, hogy írók költök is születtek ebben az eldugott faluban, amelyet az oroszok meg sem találtak a második világháborúban.(Csedő A.)1910- ben 640-en laktak a faluban, ma 130-an. Ha ezen a két adaton elgondolkozunk elénk tárul két kép: egy az élet minden területén mozgalmas és egy a gazdaságtól, oktatástól, kultúrától csendes. Remény van a fordulathoz, legalább hétvégeken és gyümölcsszedéskor.
Siménfalván született Erdély egyetlen székely fejedelme Székely Mózes vagy Moise Secuiul, ahogyan szerepelt a románok története tankönyvben. Rajta kívül számos híres embert „termett” a község. Elekes Dénes ügyvéd, akiről már hallottak, akik olvasták a régi gimnázium történetét, mert annak volt a felügyelő gondnoka, és akik a Székelykeresztúri temető sírjait végignézik. Marosi Gergely neve az iskola kapcsolatain keresztül külföldön is ismertté vált. Marosi Gergely nevet vette fel a siménfalvi iskola fennállásának 260. évfordulóján. Itt is elmondom, hogy nem véletlen a sok híres ember, aki itt születet, nem számítva ide a még élő személyiségeket. A lista gyarapodik” remény szerint” sok évszázadon keresztül. Marosi Gergely nagy pedagógus, népnevelő iskolaépítő, gimnáziumi igazgató, Kriza János néprajzi gyűjtőtársa. Gondolom, a meséit legalább a szülőfalujában olvassák, mesélik a gyerekeknek. Minden falu büszke lehet, ahol ilyen híres emberek születtek. Nagyon régi a református templom, amely 1792-ben épült.
Sok a látnivaló a Gagy és Küsmöd völgyének falvaiban is. Csekefalván átvonulva visszagondolunk arra az időszakra, amikor a híres Csekefalvi születésű Kozma Ferenc pedagógus, művelődésszervező, publicista, az MTA levelező tagja élt és tevékenykedett. Mint gimnáziumi és tanítóképzői tanár és igazgató Székelykeresztúron, majd Kolozs vármegyei tanfelügyelő, sokat tett a Erdély, Székelyföld , tanügyi és művelődési fejlődéséért. Amikor a Zeyk Domokos nevet adták a volt Gyerekotthonnak, amelyet átörökölt a szakközépiskola Kozma Ferenc neve is felmerült a javaslatok között. Elesett a javaslat, valószínű, azért mert kevesen hallottak róla. Úgy tudom, a faluban sincs semmilyen emlék a falu neves szülöttéről. Pedig az ide látogatóknak jó lenne tudni, hogy ez a kis falucskában született egy tudós tanár. Etéd felé haladva következik Szentábrahám, Augusztinovics Pál faluja. A többi neves emberek közül megemlíthetjük még Vas Miklóst a makk féle összeesküvés résztvevőjét, József János költőt, Fekete Lajos unitárius lelkész írót és Fekete Jánost az újraindított unitárius gimnázium tanárát, igazgatóját.
Továbbhaladva én megnézném Gagyban Abrudbányai Szabó Sámuel, az unitárius gimnázium első igazgatójának a falu szülöttének a sírját. Gondolom, halottak napján van, aki visz egy szál virágot és meggyújt egy szál gyertyát a sírja felett. Itt született Fazakas János, aki az RKP lépcsőfokán a Minisztertanács alelnöki tisztségének a betöltéséig jutott el. Azt mesélték róla, hogy sok székely embernek segített személygépkocsit vásárolni abban az időben, amikor nehezen lehetett gépkocsihoz jutni. Egy könyvét is olvastam, amely tetszett, mert a kisebbségek jogairól írt, csak sajnos a valóság nem talált a gyakorlattal.
A Peszente tető felé haladva, miután elhagyjuk a szénégetőket, bal felöl, van a Csaba kútja, amelynek finom vízével szomjunkat olthatjuk és szívhatunk a friss erdei levegőből. A tetőre érve a székely iránytű térinstallációnál elolvashatjuk, megtudhatjuk a szomszédos falvak legendáját, történetét, értékeit. A tetőn el kell térni jobbra, mert néhány kilométerre van egy érdekes, értékes legendás vidék: vár és falu. Ez a falu Énlaka, a világörökség része. A helybeliek ott elmondják a Firtos vára, a Firtos lova és a Firtos környéki falvak legendáját. Csak egy mondatba tömörítve, hogy mit nem szabad kihagyni: Templom a rovásírásos kazettával, falumúzeum, építészeti értékek és a Firtos vára. Egy érdekessége a falunak, hogy a tetőn levő út, amelyből a faluba kell leereszkedni a Kis és Nagyküküllő vízválasztóján van. Eső alkalmával meglehet figyelni, hogy az út jobb feléről a Nagyküküllő, míg az út bal feléről a Kisküküllő felé folyik a víz.
Ha valaki csak annyit tud Székelykeresztúrról, hogy egy kb.10.000 lakosú település nem tulajdonit különösebb jelentőséget neki, legfeljebb arra gondol, hogy szép neve van. De aki egyszer megismerte az visszatérő vendég a „Nagyküküllő menti székely kisvárosban”. Szándékosan neveztem így, mert sajnos a diktátor utolsó éveiben nem volt szabad leírni a nevét magyarul csak románul, és ezért ehhez hasonlóan nevezték írásban a magyar települések neveit, hogy ne keljen románul megnevezni. Sokan nem tudják, hogy a várost még Szitáskeresztúrnak és I.G. Duca városnak is hívták. I.G. Duca Románia miniszterelnöke volt 1933-ban. Színaján egy nacionalista-fasiszta szervezet, a Vasgárda egyik tagja megölte. Annyi köze volt Keresztúrhoz, mint bármely más Romániai városhoz. Nem tudunk semmiféle alapítványról, amit a város gimnáziumának tett volna. Ez a kicsi város híres az iskoláiról (ezért nevezték még iskolavárosnak is), a szitakötésről (XVI-XX. sz., innen a Szitáskeresztúr elnevezés), templomairól, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hoz fűződő emlékeiről( Gyárfás Kúria, Petőfi legendai sírja), régi műemlék épületeiről,történeti és néprajzi múzeumáról és híres személyiségeiről. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy kevesebb „neves „ember született Keresztúron, ha a települések nagyságát vesszük figyelembe, mint pl. egy „eldugott” faluban és azon, hogy a város honlapján szereplő „neves”emberek közül egyik sem született Székelykeresztúron. Szerintem azért, mert a város lakosságának több lehetősége volt megélni a mezőgazdaságból (mezőgazdasági város) és a helyi kézművesség és iparból (szitakészítés, szipkakészítés, tej, len, kenderfeldolgozás stb.) A falvak nagy része régen nem volt „eldugva”, a fő és mellékutak nem egyeztek egy az egyben a maiakkal és dimbes-dombos gyenge mezőgazdasági területtel rendelkeztek. A sokgyerekes családokból, akiknek jobb szellemi képességük volt elmentek magasabb fokú iskolákba tanulni. Azok a „neves” emberek, akik itt születtek más vidékre mentek. Az okot megtudjuk Lukács evangéliumából, ahol többek között arról is olvashatunk, hogy „egy profétát sem látnak szívesen saját hazájában. „ A Keresztúr jeles személyiségei közül megemlítjük Csifó Salamon unitárius tanárt, dékánt, Sándor Jenő és Márkos Albert zeneszerzőket Nagy Elek ref. papot, Bálint Lajos főesperest, Gyallai Pap Sándort költőt, pap Mózes fiát, Orbán János katolikus plébánost, aki megírta Székelykeresztúr történetét. Még azt is tapasztaltam a Gimnázium évkönyveiből, hogy nagyon kevés diák volt keresztúri az osztályokban. Pl. egy osztályban 3-5 diák volt helybeli. A neves emberek, (pl.Balázs Ferenc, Szabó Sámuel, Marosi Gergely, Pap Mózes, Gyertyánffi István stb.) legtöbben az Unitárius Gimnáziumhoz jöttek tanárnak igazgatónak. A diákok legtöbbje Kereszttúrhoz tartozó unitárius vidék falvaiból származik, itt jártak gimnáziumba és sokan közülük visszatértek iskolájukba tanítani. Az iskola jeles tanulói közül megemlítjük: Kriza Jánost, Berde Mózest, Jakab Eleket, Szabó Gyulát, Szávai Gézát, Fazekas Jánost, dr. Molnár Istvánt, Gyallai Pap Sándort stb.
Keresztúr fejlődése aszcendens volt az első világháború végéig. Mindennek az oka a kezdeti, anyagi, szellemi és erkölcsi töke volt. Keresztúri egyházközség a legnagyobbakhoz és a legjelentősebbek közé tartozott a vidéken, amint ez kiderül a pápai tizedjegyzékből. 1333-ban Jakab pap 23 banálist fizetett, míg a következő évben 8 báni dénárt. A keresztes háborúk idején keresztes lovagok toborzó központja volt. A kezdetben önálló fiúszék, majd később Udvarhely fiúszéke lesz. Fontos esemény volt a reformáció, mert a lakosság nagy része áttér az unitárius vallásra. Az unitáriusok más vallásfelekezetek mintájára megalapítják a Gimnáziumot. Ha ők nem lapítottak volna gimnáziumot, lehet nem alakult volna sem református sem katolikus, mert azok működtek Udvarhelyen elég közel Keresztúrhoz. A Gimnázium vonzotta az unitárius vidék jó tanulóit Keresztúrra, akik miután befejezték tanulmányaikat Keresztúron, folytatták Kolozsváron, majd külföldön és sokan visszajöttek tanítani közel a szülőfalujukhoz, a volt iskolájukba. Unitárius Gimnázium hozzájárult egy komoly értelmiségi réteg kialakulásához és Keresztúr sokoldalú fejlődéséhez. Én látom az összefüggést ezen értelmiségi réteg és a Tanítóképző megalakulása között, mert ők voltak azok, akik ki tudták harcolni közvetlenül vagy közvetve az első székelyföldi intézmény megalapítását Keresztúron és nem Udvarhelyen, mert az udvarhelyiek is szerették volna, hogy náluk legyen a Tanítóképző. Volt Gimnázium, Tanítóképző, lett Polgári Leányiskola, Téli Gazdasági Iskola a Gimnázium mellett (Nagy Endre a Téli Gazdasági iskola alapítója innen ment Csombordra iskolát alapítani) és megszületett a század elején a „Székelykeresztúr” című újság. A századfordulón és a XX. sz. elején felépültek a gyárak és üzemek, amelyek közül ma nem működik a len és kendergyár. Vannak viszont új gazdasági termelő egységek.
Felhasznált forrásanyag:
Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981.
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelemi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. Pest, 1868.
Szentannai Mózes: Nyikómente az ezredvégen. Székelyudvarhely, 1999.
Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: Erdély –Székelyföld. Nagyvárad, 1999.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve. I. Budapest, 1998.
Molnár István: A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve. Csíkszereda, 1974.
Balázs Ferenc: A rög alatt.
Wikipedia
A székelykeresztúri Orbán Balázs-volt unitárius- Gimnázium története, 1993
Csedő Attila: http://csedoattila.blogspot.ro
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
Október 6 -nemzeti gyásznap
Ikt. Sz. MŰV-13/1-0623
NÉPTÁNCGÁLA ALSÓBOLDOGFALVÁN
Folyó év augusztus 17-én az alsóboldogfalvi Falutalálkozó keretén belül a Székelyföld Kapuja Egyesület az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával Néptáncgála Alsóboldogfalván címmel egy hagyományőr tevékenységet valósított meg, melynek célja az volt, hogy felkeltse az érdeklődést a néptánc iránt, hogy a szokásaink, népdalaink, néptáncaink minél szélesebb körben terjedjenek a mi közösségünkben, és ezáltal a felnövekvő generáció kedvet kapjon a néptánc művelésére, ápolására. Ezen alkalommal különböző amatőr és hivatásos néptánccsoportok előadásaiban gyönyörködhettünk. A Néptáncgála egy jó alkalom volt arra, hogy a faluközösség közel érezze magához és felismerje a fontosságát a néptánc nyújtotta esztétikai és művészi élménynek. A mi feladatunk az, hogy felébresszük az emberek életébe a néptánc iránti szeretet érzését, hogy az elkövetkező nemzedék ne csak szemlélője, nézője legyen az ilyen előadásoknak, hanem aktív résztvevője is. A néptánccsoportok előadásait tekintve felidézhettük az elmúlt időket és a különböző tájegységek néptáncait megismerve gondolatban egész Erdélyt bejárta a népes közönség. A fiatalok láthatták, hogyan mulattak régen a fiatalok, az idősebbek pedig nosztalgiával gondolhattak a saját ifjúkorukra, amikor ők is hasonlóképpen mulattak még. A mai rohanó világban már nem annyira van idejük és lehetőségük az embereknek a kikapcsolódásra, szórakozásra, így ez a Néptáncgála egy remek lehetőség volt erre a falubeliek és az elszármazottak, vendégek számára. A falubeli gyerekek és fiatalok amatőr tánccsoportjainak előadása a bizonyíték, hogy nem csak a hivatásos néptánccsoportok gyakorolják a néptáncot, hanem amatőr szinten ők is ápolják és gyakorolják a népszokásokat, néptáncot. A Néptáncgálán résztvett a Kispipacsok néptánccsoport Székelykeresztúrról, a Forgórózsa néptánccsoport Rugonfalváról, a helyi gyerekek és fiatalok néptánccsoportja, népdalénekesek, az asszonyok kórusa, illetve a közel 200 néző. E program révén a közösségünk erősebb lett a kulturális és közösségi tevékenységeit illetően, energiát és időt fektetett a hagyományaink, néptáncaink, népzenéink megismerésére, felelősséget érezve azok átörökítésére. Köszönet a rendezvényünk támogatójának, az RMDSZ-nek és Communitas Alapítványnak.
Székelyföld Kapuja Egyesület
Rezi Erika-Gabriella
Pályázati felelős
Falutalálkozó Alsóboldogfalván
A szülőföld hazavárja gyermekeit olvashattuk a falutalálkozó meghívóján. Nehéz lenne találóbban megfogalmazni egy falutalálkozó lényegét.
Augusztus 17-18-án Boldogfalva a Székelykeresztúri fúvószenekar zenéjére ébredt és a kis pompon lányok mozdulataira tapsolhatott és gyülekezhetett az iskola udvarán.
Köszöntő beszédek következtek egymás után, polgármester, lelkészek, egyesületi vezetők kulturális szakemberek. Szándékosan írtam röviden, mert aki itt volt az mind tudja milyen forróság tett próbára minket, és talán most köszönöm meg mindenkinek, hogy eljött és a nagy meleg ellenére kitartott a megnyitó ünnepség alatt.
Rezi Erika Gabriella, a falutalálkozó szervezését felvállaló Székelyföld Kapuja Egyesület nevében megnyitotta az ünnepségsorozatot, és köszöntötte a jelenlévőket.
A Balló Zoltán polgármester köszöntője után a falu két lelkésze, László Lehel református és Vida Rozália unitárius lelkészek készítették föl a lelkeket az ünnepre és figyelmeztettek, hogy a gyökerek tartják a fát és a legüdítőbb víz csakis a régen elfelejtett, vagy ritkán látogatott kis falvainkban van.
A Székelyföld Kapuja Egyesület az idén is átadott egy díjat, amit az idén Gagyi Vencel nyugdíjas tanár érdemelte ki a faluban, a faluért végzett fáradhatatlan munka jutalmaként.
Ha kél az ég szép hajnala című Gálfalvi Gábor nyugdíjas igazgató tanító által irt munkát, Buzogány Árpád szerkesztő mutatta be, majd a szerző is szólt, kiemelve, hogy megmaradásunk érdekében életbevágóan fontos, hogy értékeinket megtartsuk, és főleg továbbadjuk a következő nemzedéknek.
A helybéli asszonykórus Gagyi Ilka Gyöngyi nyugdíjas tanárnő vezetésével nagyon színvonalas énekes, verses ünnepi műsorral örvendeztették meg a jelenlévőket.
A kultúrházban sokrétű „múlt-jelen” képkiáltást tekinthettek meg az érdeklődők. A múlt képeit a falu adta össze a jelent pedig egyrészt a Székelykapu újság fotói képezték, valamint a Hagyományőrző Forrásközpont által hozzánk eljutott, a profi fotósokból álló csoport által készített képek, köztük a csodálatos panorámakép. A közösen elfogyasztott ebéd és beszélgetés után a boldogfalvi iskolás gyerekek műsorán tapsoltuk vörösre a tenyerünket, majd a Kispipacsok Néptánccsoport profikat is ámulatba ejtő táncbemutatóján tombolhatunk. Elismerem, hogy a technika egy kicsit cserbenhagyott és a fiatalok az utolsó táncot már ritmusérzékükre és a lányok énekhangjára építették föl.
Az Open Stage Székelylend tagjai, a két fiatalember derekasan megdolgozatta a hasizmát mindenkinek és magukat sem kímélték, hiszen elfáradtak rendesen.
Egy kis szünet után a helyi Kőkemény Süti zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Hajnalig szólt a zene a kultúrházban az egyre fogyó emberek után, bár voltak néhányan, akik egy kis privát koncert erejéig énekelgettek a kultúrház előtt.
Vasárnap reggel, a református egyházközség tanácstermében első alkalommal került megszervezésre” Hova tovább Boldogfalva” címmel egy olyan tanácskozás, aminek célja felmérni, áttekinteni és kihasználni a falu adottságait lehetőségeit, hogy a jövő biztosítható legyen, Fodor Hedviga tanárnő közreműködésével. 11 órától ökumenikus istentiszteletre került sor a református templomban.
Vasárnap reggel, aki úgy gondolta, hogy főzni vagy enni tud, mind ott volt a falu sportpályáján, ahol 8 csapat mérte össze gasztronómiai tudását. A főző csapatok szorgos munkája nyomán csakhamar csodálatos illatok kezdtek terjengeni a focipályán.
A csapatok gazdag fantáziájáról tanúskodtak a finomabbnál finomabb ételek. Persze nekem könnyű, most utólag barmit mondani, a zsűrinek ott helyben kellett döntenie. Erre az alkalomra külön fölkérte az egyesület Székelykeresztúr jelesebb gasztronomiai szakembereit : - Lőrincz Márton, Joó Etelka, Kovács Ferenc László személyében és nekik bizony nagyon nehéz dolguk volt. Fölsorolom a csapatokat, mert megérdemlik: - A pokol konyhája csapat: Kecskepörkölttel, Lúdas Matyi csapat: Tejfölös csirkeparikás puliszkával, Kőkemény Süti csapat: Jókai babgulyás Kőkemény Süti módra, Újszékelyi Polgármesteri Hivatal: Röfi gombás gulyás, Alsóboldogfalvi Öregfiuk csapat: Babgulyás, Elit csapat: Pacalleves, Kertészek: Bográcsos kertész módra. Agricole csapat: Disznópörkölt salátauborkávval. Az első helyen a Kőkemény Süti szülők es szimpatizánsok végeztek, a második helynek A Lúdas Matyi csapat örülhetet, a harmadik helyen pedig az Újszékelyi Polgármesteri hivatal végzett. A zsűri értékelte a csapatok igyekezetét és külön kiemelte azt a tényt, hogy akár három első díjat is adhattak volna .Az eredményhírdetés után mindenki az üres hasak megtöltésére fordította a figyelmet.
A gyerekek is gyülekezni kezdtek, hiszen most megint ők kerültek a középpontba. Különböző ügyességi próbákban versenyezhettek Gagyi Vencel nyugdíjas tanár vezényletével.
Közben az asztaloknál a felnőtteket is izgalomba hozó sorsolás kezdődött el, hiszen a mini fociversenyt. csapatok készültek összemérni tudásukat.
Nyolc csapat, és a korosztályokat már nem is merem említeni. Hiszen volt ott elég fiatal és az Öregfiúk csapata is a rajtvonalhoz állott. Kemény is izgalmas meccsek következtek, de mindenki ügyelt mindenkire, a játék sportszerű maradt. Volt ugyan egy kis duzzogás, de a játék menete a birok pártatlanságát dicsérte.
Meg volt egy esemény, a piros tűzoltó autó megjelenése. Mivel a program folytatása tábortűzzel összekötött dalolás volt, a tűzoltók is csatlakoztak hozzánk. A mini foci döntője is az ok közreműködésével zajlott le, hiszen a sötétség beálltával az autójuk reflektorai biztosították a fényt. Az Öregfiúk fiatalos lendülettel megnyerték a döntőt, rutinosan es végig nagyon jól játszottak.
Majd később biztonságérzetet adott, az, ahogy a tűzoltók tüzet biztosítottak, köszönet érte mindenkinek (én külön köszönöm Barni édesapjának).
A kezdetben hatalmas tábortűz lassan leégett. A jól sikerült falutalálkozó végét jelző parazsak eloltása után már mindenki hazament, mindenki elvitte a találkozás örömét, és a rendezvény emelkedett hangulatát.
Érzéseimet talán a Karthágó zenekar egyik dala fejezte ki igazán “... úgy-e eljössz meg? Úgy-e eljössz meg? Ha hallod majd…”
Vida Zsombor
XI. Gyermekszínjátszó Találkozó Alsóboldogfalván
Az immár XI. alkalommal megszervezett Gyermekszínjátszó Találkozót f. év
május 16-17 és 18-án zajlott a helyi kultúrotthonban.
16-án Bán Éva-Mária óvónő vezetésével a hagyományos népi gyermekjátékok
bemutatására került sor több mint 100 gyerek részvételével Újszékelyről,
Székelyszenterzsébetről, Nagysolymosról, Kissolymosról, Betfalváról,
Fiatfalváról és a vendéglátó Alsóboldogfalváról. 17-én az I-IV osztályosoké
volt a világot jelentő deszka, míg 18-án az V-VIII osztályosok léptek a színre.
Az elemi osztályosok versenyén a zsüri, melynek tagjai: Gálfalvi Gábor, Salat
Judit, Demeter Éva, Pitó Andrea és Vida Rozália a következő döntést hozta:
Előkészítő, I és II osztály kategóriában:
I. hely: Okoskák csapat, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I, felkészítő:
II. hely: Csillagszeműek csapata, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I,
III. hely: Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr, felkészítő:
IV. Dicséret: Csillagocskák csapat, Székelykeresztúr, Petőfi Sándor Á. I,
A legjobb szereplők: Berei Tamás és Domokos Aletta
Különdíjban részesültek a kiváló alakításukért: Nisztor Orsolya, Paniti Péter,
Rácz Izabella, Barabás Norbert, Fodor Boróka, Kedei Zalán
III-IV osztály kategóriában:
I. hely: Gyöngyvirágok csapat, Székelyszenterzsébet, felkészítő: Veres
II. hely: Igazságosztók csapata, Székelykeresztúr, Orbán Balázs
III. hely: Agyafúrtak csapata, Alsóboldogfalva, felkészítő: Marosi Júlia
Dicséret: Furfangosok csapata, Székelykeresztúr, Orbán Balázs Gimnázium,
felkészítők: Péter Hajnal és Barabás Erzsébet tanítónők
A legjobb szereplők: Mózes Tímea és Gábor Botond.
Különdíjban részesültek a kiváló alakításukért: Mózes Csongor, Mircse
Katalin, Kibédi Hunor, Rezi Emőke-Melánia.
Az V-VIII osztályosok versenyén a zsüri, Gálfalvi Gábor, László Ildikó, Forrai
Tibor, Czerják Orsolya, Bán Éva-Mária a következő döntést hozta:
I. hely: Csalóka Péter csapat, Homoródszentpál, felkészítő: Székely
II. hely: Kreatörpök csapata, Székelyudvarhely, felkészítő: Károly Adél
III. hely: Gyöngyvirágok csapata, Alsóboldogfalva, felkészítő: Rezi ErikaGabriella és Favágók csapata Újszékely, felkészítő: Bíró Márta-Anikó
Horváth Gizella tanítónő
felkészítő: Kakucsi Annamária tanítónő
Pap Katalin tanítónő
felkészítő: Horváth Gizella tanítónő
Margit-Ibolya tanítónő
Gimnázium, felkészítők: Péter Hajnal és Barabás Erzsébet tanítónők
Legjobb szereplők: Lakatos D. Szende és André Dávid.
Különdíjban részesült a kiváló alakításáért: Mitri Katalin, Buzogány Róbert,
Székely Bernadett, Gedő Béla, Mitra Hilda, Gyarmati Delinke.
A szervezők köszönik a támogatók: Hargita Megyei Hagyományőrzési
Forrásközpont, RMDSZ és Communitas Alapítvány, Újszékely Község
Tanácsa, a székelyudvarhelyi Ferences nővérek, Avicoopex, Gas Tours
Alapítvány anyagi hozzájárulását, mellyel örömet szereztek a sok csillogó
szemű gyermeknek.
Jövőre is szeretettel várjuk ugyanitt, ugyanebben a hónapban.
Rezi Erika-Gabriella
Egy fotósorozatot szeretnénk indítani, amely lényege a falunk bemutatása képekben. Bármilyen a faluról vagy a környékéről készült fotót szívesen látunk. Lehet akár valamilyen eseményről is készíteni. A képek közül minden hónapban egy a "Székelykapu" újságunk címoldalára kerül, a többivel pedig - reményeink szerint - egy vándorkiállítás keretén belül ismerkedhetünk meg.
A képeket a vidazsombor@gmail.com és a rezierika@hrline.ro e-mail cimmekre várjuk.
A fejlődés nem a javakkal kezdődik…..
Miért is szeretnénk, ha az egyesület megjelenne a világhálón? Tetszik vagy nem, de a nagy rohanás ebben az irányba tart. Szándékunk szerint és ebben számítunk minden boldogfalvi lakósra, a jó oldalát és a hasznos információszerzés lehetőségét tapasztalhatjuk meg így együtt.
A Székelyföld Kapuja Egyesület által jelzett honlapon, helyet kapott mindkét történelmi egyházközség, egy falutörténet és egy sport „kapu” is.
Az egyházközségek „kapuja” felölel minden olyan tevékenységet, amely a lelkészi és gyülekezeti munka hátterét képezik: prédikációk, bibliamagyarázat, egyházközségi programok bővebb kidolgozása, egyházközség történet és természetesen az aktuális hírek.
Az egyesület oldala is hasonló módon működik, de ide várunk minden kedves érdeklődőt, aki a falu érdekében szeretne tenni valamit. Rövid írások, ötletek, javaslatok és természetesen a falu akár valamelyik rendezvényét, eseményét bemutató írást szívesen látunk az oldalon. Nem titkolt szándékunk, hogy a fiatalabb generációt „munkára” serkentsük. Íme néhány ötlet, hogy milyen irányban gondolkodunk: Power Point-os bemutatók szerkesztése, fotósorozatok összeállítása, falutörténet kutatás és minden olyan írásos vagy szájhagyomány által fönnmaradt érték megőrzése, amely Alsóboldogfalva múltját, jelenét és jövőjét határozza meg. Természetesen nem ragaszkodunk az ötleteinkhez, nyitottak vagyunk minden újításra, amelyek az egyesület és a falu érdekeit szolgálják.
A sport „kapu” egyelőre fejlesztés alatt áll. Itt szeretnénk bemutatni azokat a sporteseményeket és sikereket amelyek, szerintünk szerves részei a falunknak. Helyet kap majd az aktuális foci eseménytől kezdődően a helyi szervezésű asztalitenisz bajnokság vagy minifoci „csata”. Olyasmiben is gondolkodunk, hogy akár kis riportok alakjában a focibajnokság eseményit közétennénk.
A honlapon található még egy fotóalbum ahová az épen aktuális eseményekről kerülnek föl képek. A szűkös hely miatt minden képet nem tudunk közétenni de, ha valaki igényli, akár a vendégkönyvben jelzi vagy a kapcsolattartó személyeken, keresztül megkaphatja a többi fotót is.
A hírek, ahogyan benne van a nevében az aktualitásokat, fogják hordozni és jelezve lesz, hogy bővebben melyik „kapu” alatt kell majd keresni.
Szeretnénk, ha minél többen föliratkoznának a honlap hírlevelére, hogy a frissítésekről és a hírekről könnyebben tudomást szerezhessenek. Vida Zsombor
A SZÉKELYFÖLD KAPUJA EGYESÜLET már 1995 óta létezik az alsóboldogfalvi református egyház mellett. Eddig nem működött semmilyen területen, csak létezett. Egy kisebb csoport együttműködésével felújítottuk, újraszerveztük, s most 2006-tól jogilag működőképes egyesület. Ez a megnevezés: Székelyföld Kapuja, nem véletlen, hiszen Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című művében falunkat így nevezi meg, s ez a kapu nyitja meg a délről érkezőknek a kultúrájában gazdag, hagyományőrző és -teremtő Székelyföldet. Épp ezért szükségét éreztük annak, hogy falunkban is létezzen egy mozgató erő, egy minden területet összefogó kapocs, amely azon munkálkodjon, hogy faluközösségünk méltán a Székelyföld Kapuja legyen. A kulturális és ifjúsági élet, az oktatás, a hagyományápolás, egyházak, sport, településfejlesztés terén megnyilvánuló kezdeményezések egy közös célt, eszmét követve kell, hogy megvalósuljanak. Egyesületünk célja a falunk kulturális, anyagi-infrastrukturális, és szellemi fejlesztése az európai normáknak megfelelően, ugyanakkor megőrizve az önazonosságát és kezdeményezőkészségét. Sajnos a tapasztalat azt igazolja, hogy ebben a mai rohanó életben, amikor olyan nehéz a megélhetés, mindenki csak arra tud gondolni, hogy saját biztonságát megteremtse. Jelen pillanatban nincs kiforrott közösségi élet a településünkön, nagy a széthúzás, az érdektelenség minden területen, a helyi kezdeményezéseket nem támogatják a lakosok a megfelelőképpen. Ezt hivatott orvosolni az egyesület, arra törekedve, hogy az összefogás és az együttműködés szellemében álljunk ki egymás mellett, támogassuk és segítsük egymás elképzeléseit, kezdeményezéseit, tegyük ismertté az egyesületet, legyen fontos számunkra a Székelyföld Kapuja Egyesülethez való tartozás. Már a ’95-ös alapító okirat olyan időtálló tevékenységi feladatkört állapít meg amelyet érdemes szem előtt tartani és követni a jövőben. Ezek a következők:
Ezen tevékenységtípusokat az újraszervezés során még kiegészítettük az
pontokkal, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a fiatalok közösségi életbe való bevonása nagyon fontos egy kistelepülés érdekében, ugyanis azt szeretnénk, hogy ezek a fiatalok, annyira fontosnak tartsák a szülőföldjüket, hogy szakmát tanulva itthon hasznosítsák ismereteiket. Az sem elhanyagolható, hogy információs társadalomban élünk, így biztosítani kell az egyének számára a gyors információhoz jutás lehetőségét.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Székelyföld Kapuja Egyesületnek az a küldetése, hogy hozzájáruljon egy erős civiltársadalom kialakulásához, hogy együttműködve, saját erejére támaszkodva legyen képes az önmegvalósításra. Egy közösség megtartó ereje a kultúra, a közös szokások, a hagyományok megőrzése, addig nem is lehet közösségi életről beszélni amíg a település minél több lakója be nem kapcsolódik, akár mint szervező, akár mint résztvevő a közösséget összetartani hivatott rendezvényekbe. Szükség van arra, hogy legyen kulturális élet egy településen, fejlődjön szellemileg a közösség, a megnövekedett életszínvonal szerint legyen infrastrukturális fejlődés is. Nagyon sok munkába és talán évekbe is beletelik amíg elmondhatjuk, hogy a nagy többség igényli a kultúra fogyasztását, s ezt csak kitartó, áldozatos munkával lehet elérni. Ha az ember addig el nem csügged, és fel nem adja a harcot, akkor pár év alatt el lehet érni, hogy a településen kialakuljon egy virágzó kulturális és közösségi élet, hogy a lakosság nemcsak a saját érdekeit követi, hanem a közösségi tevékenységekből is kiveszi a részét.
Hírek
Meghívó
A Székelyföld Kapuja Egyesület szeretettel várja
az 1914-es háborús emlékmű felújításának alkalmából tartandó megemlékezésre.
Az ünnepség november 9-én vasárnap délután 14 órakor kezdődik a helyi református templomban istentisztelettel, majd azt követően megkoszorúzzuk a felújított emlékművet
Székelyföld Kapuja Egyesület
Szombaton délután 17 órai kezdettel, vezetőtanacsi gyülésre kerűl sor az unitárius egyházközség tanácstermében. Tájékoztató fog elhangozni az emlékmű felújításának munkálatairól és megbeszélésre kerül sor a felavatási ünnepség megszervezéséről.
Székelyföld Kapuja Egyesület
Jövő hét, 21-től a falu központjában taláható háborus emlékműnél elkezdödnek a felújítási munkálatok az esetleges kellemetlenségekért előre is elnézésüket kéri a Székelyföl Kapuja Egyesület.
Az Alsóboldogfalvi Unitárius Egyházközség Hiterősítő hetének programja
Az istentiszteletek este 18 órától lesznek a helyi unitárius templomban.
(a vendéglelkészek névsora az unitárius egyházközség menű alatt)
Szombaton délelöt 11-órai kezdettel istentisztelettel összekötött ünnepséget tartunk az 1848-as szabadságharc emlékére. A szószéki szolgálatot a helyi református lelkipásztor , László Lehel végzi. Az ünnepség után Bartos László tart előadást a *rendhagyó történelemóra* keretében. Március 15 a bátorság ünnepe cimmel.
Mindenkit szerettel várunk 2014.03.08 délután 14-órától, az Alsóboldogfalvi kultúrotthonba ahol a hölgyek felköszöntése után a kosaras bál két színdarabját adják elő majd zenél a Kőkemény Süti zenekar.