Gálfalvi Gábor népművelő, író, néprajzi gyűjtő1938. július 14-én született Székelyudvarhelyen. Tizenhét évesen már tanítói oklevelet szerzett Székelykeresztúron, pályáját Kápolnásfaluban kezdte, majd Alsóboldogfalván telepedett le. Kultúrigazgatóként a helyi közművelődési életet irányította, színdarabokat tanított, népművészeti kiállításokat szervezett. A helyi néphagyományok gyűjtésének eredményeként több dolgozatát díjazta a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Néprajzi Múzeum. Számos nevelési témájú cikket közölt. Helyismereti, néprajzi történelmi tárgyú cikkei több lapban megjelentek. Önálló munkái: Székelykeresztúr környéki lakodalmi költészet (Szudv, 2000), Mélyre nyúló gyökerek (Alsóboldogfalva mini-monográfiája, Székelykeresztúr, 2000), Kegyelemkenyéren (töprengések az idő távlatából, Székelykeresztúr, 2001), Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene (Székelykeresztúr, 2003), Vadászkalandok és vadhúsreceptek (Csíkszereda, 2004), Magyar-roma társalkodó szótár (Csíkszereda, 2004), Gyermeknevelés a családban (Csíkszereda, 2009), Ha kél az ég szép hajnala. Néprajzi gyűjtések, helyismereti tanulmányok (Szudv., 2011). Tagja a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaságnak, alapító elnöke az alsóboldogfalvi Székelyföld Kapuja Egyesületnek, főszerkesztője a Székelykapu című lapnak. A folyamatos néprajzi gyűjtőmunka és a hagyományok átmentése elismeréseként 2000-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozták neki Budapesten. 2004-ben Csíkszeredában Németh Géza-díjjal tüntették ki tanítványával, Rezi Erika Gabriella kultúrigazgatóval együtt. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2005-ben Ezüst gyopár életműdíjjal tüntette ki. Székelykeresztúr városa Pro Cultura-díjjal jutalmazta munkásságát ugyanabban az évben, 2006-ban pedig az alsóboldogfalvi Székelyföld Kapuja Egyesület elsőként tüntette ki mindazért, amit a faluért tett évtizedeken keresztül, 2011-től a község díszpolgára.

 

P. Buzogány Árpád

 

 

„Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent…”

 

 

 

Gálfalvi Gábor alsóboldogfalvi nyugdíjas tanító tizedik önálló munkájának megjelenése szolgáltatta az okot, hogy otthonában, a Ha kél az ég szép hajnala című néprajzi tanulmánykötet íróasztalán álló példányai mellett beszélgessünk a település néprajzáról, a szerző terveiről.

 

 

 

- Mik azok a témák, amelyek a falura jellemzőek?

 

- 1959. november 1-jén kerültem ide, mondhatni a legvadabb kommunista időszakban. Nagyapám kántortanító volt Nagykadácsban, én családi örökségként szívtam magamba a népi hagyományok ápolását, a néprajzkutatást. Boldogfalva bejáratánál található egy sírkő. Kíváncsi voltam a családfákra, a temetőben a sírköveket már tanulmányoztam, gondoltam, azon a sírkövön történelmi dokumentumot fogok találni. A patakból merítettem vizet, súrlókefével pucoltam le a sírkövet. Hallottam megjegyzést, hogy ez a tanító meg van bolondulva… A tanító nem volt megbolondulva, hanem én meg akartam tudni, a sírkő hogyan került oda, miért. Kiböngésztem, amit rajtam kívül senki sem tudott: Nézzetek a kőre, kik itt jártok. Itt gyilkolták meg Orbók Lajost. 22 éves korában a vérit kiontották a porba. Szél Péter volt a gyilkosa, 1899. július 16-án. Én azt lejegyeztem, és eltettem magamnak. Így sorra minden érdekességet… Gyűjtögettem, de a Ceauşescu-rendszerben hiába próbálkoztam bármelyik újságnál, így az Előrénél is, mindig azt mondták, ilyen témákkal nem foglalkoznak. 1989 után lehetett bármit, dolgozataimat elküldtem a budapesti Magyar Néprajzi Múzeum, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság néprajzi gyűjtőpályázataira, ahol több díjat is nyertem, kezdve a falutörténettől.

 

- Mindegyik településnek a kialakulásával, nevével kapcsolatosan maradt fenn monda, Alsóboldogfalváról mit kell tudnunk?

 

- A falu nem itt volt, hanem a jelenlegi vasúti őrházon kívül kb. 5 km-re, a Kisgörgény nevű területen. Azt a tatárok annyira szétdúlták, legyilkolták, hogy csak két lány maradt életben, kétfelé elmenekültek, családot alapítottak, így alakult ki Szitás Keresztúr, amit Felszegnek neveznek, és ez a falu a mostani unitárius templom körüli magaslaton. Mindez szájhagyomány, népmonda, a valóság az, hogy Kisgörgényben nyáron vízhiány van, az állatoknak vízért be kellett jönni a Küküllőig. Ezért költöztek ide be. Akkor 12 család volt összesen.

 

- Jellemző, hogy helyismerettel, néprajzi gyűjtéssel jórészt a pedagógusok foglalkoznak.

 

- A néprajzi gyűjtést azért végeztem, mert, mint ennek a könyvnek az előszavában is idézem Györffy István néprajztudóst: „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést.”

 

Mi a kultúránk? A nyelvünk, népi szokásaink, népviseletünk, táncaink, néphagyományaink. Néptanítóként kötelességemnek tartottam, hogy amit még fellelhetek, egy csokorba kössem. Köszönet a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnak és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesületnek, hozzásegítettek, hogy egy helyre, egy kötetbe kerülhetett mindez, és az utókor majd a kezébe veheti.

 

- A tanulmánykötetben több dolgozat a gazdasági élettel kapcsolatos: A parasztgazdálkodás eszközei és módja a XIX. század elején Alsóboldogfalván; A szövetkezeti gazdálkodás kezdete Alsóboldogfalván a XX. század elején; Bio növényvédő szerek, biokészítmények őseink receptje szerint.

 

- A magam lehetősége szerint én is gazdálkodtam, mert azt vallom, amit Benedek Elek olyan tömören megfogalmazott, és az új könyvem hátsó borítójára fel is került: „Csak az a valamennyire egész ember, kinek könnyű a toll, s nem nehéz a kasza.” Írtam pár novelláskönyvet is. Nekem mindig hajnalban a pacsirtaszónál jutott eszembe minden egyes rövid novellácskám…

 

Nagyon érdekelt a falu önszerveződése. Az idősebbek elmondták, hogy volt öregek tanácsa, mindenki hallgatott rájuk, demokratikus beleszólási joggal. Létrehozták a hitelszövetkezetet, hogy a zsellérsorból felszabadult szegény parasztok tudjanak házat, lakást építeni - Balog Sándor teljes mértékben a hitelszövetkezettől felvett pénzből épített házat, és 13 gyermeket nevelt föl. Létrehozták a tejszövetkezetet, közösen építettek egy tejfeldolgozót, a boldogfalvi Gyöngyvirág vajat - a formán 3 szál gyöngyvirág volt - még a román piacokon is keresték. Jégvermet építettek, a jég annyira megmaradt, hogy a következő télen ki kellett cserélni a régit… A kollektivizálással az önszerveződés felbomlott, ehhez hozzájárult Székelykeresztúr közelsége (3 km), az ipar megjelenése. Kezdtek kialakulni a klikkek, azután a kasztok… De miután sokan meggazdagodtak, előállt az a helyzet, hogy az újgazdagok úgy kezdtek bánni a munkásaikkal, mintha a rabszolgái volnának: túlóráztatják, ha nem fogadják el, akkor menesztik a munkahelyről, nem úgy szólnak hozzá, mint embertárshoz, tehát nincs emberi szeretet, méltóságukban megalázzák. Ez nekem, mint falusi tanítónak nagyon fáj, és nem tudom elszívlelni az ilyen viselkedést senkitől.

 

- A könyv nagyobbik része a szokásokkal és szellemi néprajzzal, találós kérdésekkel, gyermekjátékokkal, szólásokkal kapcsolatos.

 

- Nagyon színes rész a lakodalmi szokások. Most újra iparosították, vannak szószólók, akik ezzel keresnek pénzt… Az én anyagomat is lemásolták, amit 20 km-es körzetben összegyűjtöttem, fel Dobóig, Szenterzsébetig, a Solymosokig. Az nem baj, csak ne csináljanak belőle ipart, hanem minden faluban legyen meg a régi: a násznagyok, a vőfélyek, koszorús lányok, úgy, ahogy kell, mert a hagyomány tart minket magyarnak. Amennyiben elhagyjuk nyelvünket, hagyományainkat, elvesztünk, beleolvadtunk a többségi nemzetbe. Ez vezérelt engem mint falusi néptanítót egész életemben.

 

- Mi a következő téma?

 

- A roma családok szokásainak, életének, betelepedésüknek megörökítése a cél. Alsóboldogfalva kiválik a többi községek közül abban, hogy itt nincsenek tekergő, kéregető, tolvaj cigányok, nagyobbik részük kereskedő, mások mezőgazdasági munkával foglalkoznak, kosár- és seprűkötéssel, de van, aki kútásással. Híres kútásó Babi Sándor és a családja. Például Kóré Leventének száznál több juha van, és farmja. A folklórjukat is fel akarom dolgozni, pár éneket le is írtam, lekottáztam, tudom is. És akarok írni egy novelláskönyvet, az is természetrajzi tárgyú, mert a halászat-vadászat volt nekem az egészséges szenvedélyem, illetve az írás, meg a kisebb mértékű mezőgazdasági munka.